4.fejezet

Nem néztem hátra, de tudtam, hogy Zayn engem bámul. Magamon éreztem a tekintetét.Sok sétálás után elérkeztünk egy másik parkba, de még ott sem álltunk meg. Tovább mentünk és valahol a park másik végénél volt egy hegy és ott volt található egy vízesés amit virágok vettek körbe. Amint megpillantottam elámultam. Egyszerűen nagyon csodálatos volt.
-Remélem tetszik.-mondta Louis mosolyogva.
-Hogy tetszik-e?-tettem fel a költői kérdést.-Hiszen ez csodálatos.-pillantottam a távolba.
Ők csak mosolyogva tekintettek rám.
-Köszönöm, hogy elhoztatok ide.-öleltem meg Louist.
Mikor ő is megölelt engem, szorosan magához szorított és simogatni kezdte a hátamat.Majd mikor elszakadtunk egymástól csak akkor vettük észre, hogy ránk szállt az éjszaka. Közöltem Louissal, hogy én még maradnék egy kicsit amibe ő bele is egyezett. Éppen ezért nagyon furcsálltam a helyzetet. Előző éjszaka még leszidott, mert nem mentem haza sötétedésre, most meg itt mer engem hagyni.
-Majd gyere haza.-suttogta, majd megpuszilta a homlokomat és elmentek.
Egyedül maradtam ott és úgy gondoltam, hogy egy kicsit éneklek. Amióta a szüleim elhunytak nem énekeltem, pedig az volt a mindenem és most késztetést éreztem rá, hogy énekeljek. Elkezdtem énekelni, már teljesen beleéltem magam amikor a bokrok elkezdtek rázkódni. Hirtelen hátra fordultam.
-Ki van ott?-kérdeztem félve.
-Nyugi csak én vagyok.-mosolygott rám Zayn.
Már megint Zayn. Hát ezt nem hiszem el. Követ engem vagy mi?
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem egy kicsit lenyugodva.-Áh. Már értem. Louis mondta, hogy maradj itt.
-Tulajdonképpen nem. Csak féltelek.-mondtam mosolyogva.
-Pedig igazán nem kéne.-fordítottam neki hátat.
-Te tudod. De még nem ismered ezt a várost, nem tudom, hogy mik vannak itt és mik történnek itt.
-Majd megismerem.-fordultam felé.-Addig is, tudok magamra vigyázni!
-Remélem is. Kár lenne egy ilyen szép kis pofikát elcsúfítani.-mondta rejtélyesen, majd közelebb jött és elkezdte simogatni az arcomat.
Gyönyörű szemeibe pillantottam és láttam benne a csillogást. Egyszerűen csodálatos szemei vannak.
-Mondták már, hogy szép szemeid vannak?-kérdezte csábítóan.
A fejemet elfordítottam, hogy keze ne érjen az arcomhoz és a szememmel a földet kezdtem el kémlelni.
-Köszönöm.-nyögtem ki.
-Hmm.-mosolyodott el.-Tetszik a reakciód.-mondta nevetve.
Én csak felvont szemöldökkel tekintettem rá.
-Na de gyere, menjünk haza, már elég későre járt.-mondta gyengéd hangon.
-Rendben.-csak ennyit tudtam mondani.
Elmosolyodott, majd felkapott az ölébe és így vitt hazáig. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. Eléggé furcsálltam a helyzetet vagyis inkább azt furcsálltam, ahogy viselkedett velem. A ház előtt lerakott, majd mind a ketten bementünk. A többiek nem voltak itt. 'Biztos csak alszanak.'-gondoltam magamban. Felmentem az emeletre és a szobám felé vettem az irányt amikor meghallottam valamit.
A szobámmal szemben lévő szobából jött a hang. Résnyire ki volt nyitva az ajtó így hát úgy döntöttem, hogy benézek minden rendben van-e. Mikor bementem korom sötét volt a szobában és a villanyt sehol sem találtam. Már körülbelül a szoba közepén álltam amikor becsapódott az ajtó. Odasiettem az ajtóhoz és próbáltam kinyitni, de mintha be lett volna zárva. Egyszer csak egy érintést éreztem a kezemen. Az érintés nagyon lágy volt és a kéz nagyon puha. Lassan megfordultam, de még mindig nem láttam semmit. Éreztem amint az előttem álló ember a derekamra helyezi a kezét és közelebb húz magához. Én a két kezén csúsztattam fel a kezemet egészen a válláig. Közelebb hajolt hozzám és a nyakamon éreztem meleg leheletét. Alsó ajkamba haraptam és próbáltam csendben maradni. Aztán megéreztem ajkai forró csókját nyakamon. Még a hideg is kirázott. De akkor berontott valaki az ajtón. Louis volt az. És ekkor már nem volt előttem senki. Egy magam álltam a szoba kellős közepén. Teljesen ledermedtem.

3.fejezet

Reggel arra keltem, hogy fázok. Az ablakom tárva-nyitva volt és fújt be rajta a hűvös szél, pedig tisztán emlékszem, hogy este még be volt zárva. Gyorsan felpattantam az ágyról és bezártam, majd visszadőltem az ágyba és mikor már majdnem visszatudtam aludni kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-szólaltam meg hal és kómás hangon.
Gondolom nem hallhatta, mivel még egyszer kopogtattak. Ezúttal viszont felálltam és én magam nyitottam ki az ajtót. Mikor kinyitottam Louissal találtam magamat szemben. Betessékeltem és leültünk az ágyamra.
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapi viselkedésem miatt.-kezdte el a mondandóját.-Tudod nagyon féltelek és ha bármi bajod is esne azt nem tudom, hogy tudnám átvészelni.
-Nem.-vágtam közbe.-Nekem kell bocsánatot kérnem amiért nem értem vissza időben. Tudod én csak egyedül akartam lenni és olyan hamar elment az idő. Sajnálom.
-Bocsánat kérés elfogadva.-mosolyodott el.
Én is dobtam felé egy halvány mosolyt, majd Louis közelebb jött és megölelt. Az illata egyszerűen isteni volt és olyan jó volt őt megölelni. Mintha már gyermekkorunk óta jóba lennénk, közbe még csak két napja, hogy ismerem és ez olyan érdekes. Ő az unokatestvérem és 16 éven keresztül nem is tudtam róla, hogy létezik, most pedig itt vagyok vele és a négy barátjával egy csodálatos házban, ami mostantól már az én házam is. Louis óvatosan elengedett, majd felállt és közelített az ajtó felé.
-Tíz perc múlva reggeli.-mondta még utoljára, majd kiment az ajtón.
Kikaptam a bőröndömből a törülközőmet  és a ruhámat, majd elindultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és hajat mostam, majd megszárítottam a hajamat és laza copfba felfogtam. A szememet kihúztam és egy kis szemhéj tust is használtam. Ruhának felvettem egy fekete cica nadrágot, egy egyszerű, szürke halálfejes pólót, rá egy vékony őszi dzsekit és egy bordó sálat. Cipőnek pedig egy tornacipőt vettem fel.

Mikor készen lettem mindennel lementem reggelizni a többiekhez, de csak Niall ült az asztalnál.
-Jó reggelt.-mosolygott rám.
-Jó reggelt.-ültem le mellé.
-Mit szeretnél reggelizni ?
-Pirítóst, de maradj csak. Majd én megcsinálom.-mosolyogtam és egyből fel is álltam.-Te mit kérsz?-kérdeztem kedvesen.
-Nem kérek semmit az előbb ettem.-mondta nevetve.
-Rendben.-válaszoltam és azonnal elkezdtem csinálni a reggelimet.
Majd mikor megreggeliztem bementem a fiúkhoz a nappaliba.
 Leültem a kanapéra Louis mellé és csak figyeltem, hogy mit beszélnek. Igazából nem is azt figyeltem mit beszélnek. Inkább csak felmértem a terepet.
-Na ma mihez van kedved?-kérdezte kedvesen Liam.
-Ma inkább csak pihennék.-válaszoltam miközben egyenesen a szemébe néztem.
-Értem. Akkor megmutassuk pihenés képen a várost? Legalább, ha sétálsz el ne tévedj.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Lehet róla szó.-mosolyodtam el.
És akkor megláttam őt! Göndör fürtjei az arcába lógtak és az a két szép szem.
-Akkor hát menjünk.-szólalt meg hirtelen Zayn ,majd elém állt és a kezét tartva nézett le rám.
Én még mindig csak őt tudtam nézni. Egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni. Zayn szavai is csak az egyik fülemen be a másikon pedig ki. Megfogta a kezemet és egy picit erőszakosan felállított.
-Mindannyian megyünk?-jött ki belőlem váratlanul a kérdés.
-Persze.-nevetett fel Niall.
Zayn még mindig a kezemet fogta így hát óvatosan kicsúsztattam kezemet az ő kezéből és vetettem rá egy pillantást. Ő csak az ajkába harapva figyelt engem. Az a nézés, az a tett. Egyszerűen lesokkolt. Az 'ébresztette fel', hogy Louis megfogta a csuklómat és az ajtóhoz vezetett ezzel arra célozva, hogy induljunk. Én csak bólintottam egyet, majd elindultunk utunkra. Először egy parkba mentünk ami az igazat megvallva elég ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy ez az a hely ahol az előző este tartózkodtam. Elindultam ahhoz a padhoz ahol tegnap ültem, de ekkor Louis visszahúzott.
-Nem mész el.-mondta, majd húzott maga után.
-Mert?-rántottam el a kezemet.
-Mert mutat neked egy csodálatos helyet.-suttogta közvetlen hátam mögül Zayn.
Engem persze egyből kirázott a hideg. Esküszöm ez a fiú még egyszer a sírba fog vinni engem. Louis rám pillantott, majd elindult én pedig mentem utána ahogy a többiek is.

2.fejezet

Kivette a bőröndjeimet a csomagtartóból és segített nekem elvinni a házig, majd kinyitotta az ajtót és beléptünk rajta. A ház akkora volt mint egy palota. A kő olyan fényes volt, hogy szinte annyira még a tükörképemet is tisztán láttam benne. Ekkor jött egy hatalmas zaj és mozgolódás, de a szememmel nem tudtam követni a történteket. Szinte csak csíkokat láttam elsuhanni a szemem előtt. Louis idegesen megköszörülte a torkát mire a zaj elcsitult és megláttam öt fiút akik nevetve haladnak lefelé a lépcsőn.
-Sziasztok fiúk.-köszöntötte a fiúkat mire az összes szem pár ránk figyelt.
Az egyik szem pár eléggé megfogott. Én csak ott álltam némán és vártam, hogy mi fog történni. A beszéd nem az erősségem. Eléggé visszahúzódó vagyok.
-Fiúk, bemutatnám az unokatestvéremet, Lizát.-tolt előrébb mosolyogva.
-Sziasztok.-szólaltam meg halkan, mivel eléggé megvoltam illetődve.
A szőke fiú odaszaladt hozzám, majd megölelt.
-Szia én Niall Horan vagyok, de szólíts csak Niallnek. 20 éves vagyok és Dublinóbl jöttem.-mondta mosolyogva egy szuszra.
-Szia Niall.-mosolyodtam el ma először.-Én Liza Black vagyok. 16 éves és Californiából jöttem.
-Biztos nagyon jóba leszünk. Képzeld én nagyon imádok enni.
-Jó Niall elég lesz.-szólalt meg egy hang a 'tömegből'.
A hangja olyan mély és férfias volt. Én csak rájuk pillantottam és próbáltam kitalálni kimondhatta ezt. Az egyik barna szemű rám pillantott és egyből elmosolyodott, majd szép lassan elindult felém. Mikor láttam, hogy közeledik azonnal a földre szegeztem a tekintetemet. Elém állt és felemelte az államat.
Én csillogó szemeibe pillantottam, majd pár másodpercig így voltunk és mikor észhez tértem óvatosan eltoltam a kezét.
-Zayn vagyok.-mosolyodott el.
A hangja olyan csábító volt. Akaratlanul is az ajkamba haraptam, mire neki felcsillant a szeme és még jobban elmosolyodott. Louis ránk pillantott, majd megköszörülte a torkát amire odakaptam a fejemet. Zayn mosolyogva megrázta a fejét, majd megfordult és egyenesen felment a lépcsőn ami az emeletre vezetett.
-Liam gyere mutatkozz be.-mondta Niall, aztán felszaladt hozzá és a csuklójánál fogva lehúzta.
Vettem a bátorságot és most én kezdeményeztem a beszélgetést.
-Szia Liam.-mosolyodtam el.-Liza vagyok.
-Szia .-mosolyodott el, majd kezet fogott velem.
'Ez elég furi volt.'-gondoltam magamban. Már csak egy fiú maradt hátra, akire rá is köszöntem, de ő azonnal felszaladt. Ekkor Louisra pillantottam és kérdően néztem rá.
-Mindig ilyen.-mondja mosolyogva.
Én csak elfelejtve az előbb történteket megkérdeztem Louist, hogy hol a szobám. Neki sem kellett több. Segített felvinni a bőröndjeimet és megmutatta az egész házat ami mit ne mondjak, elég nagy.
-Nem zavar, ha elmegyek sétálni?-kérdeztem egy mosoly kíséretében.
-Nem, csak sötétedés előtt érj haza!-jelentette ki komolyan Louis.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Én csak bólintottam, majd azonnal elindultam. Kicsit hűvös volt a levegő, de ez most nagyon jót tett. Végre kitudtam szellőztetni a fejemet. Már kezdett sötétedni, de ez engem nem nagyon izgatott. Kerestem egy közeli parkot és ott sétálgattam tovább.
A nap most már bőven lement és én még mindig nem éreztem úgy, hogy 'haza' kéne mennem, de most már muszáj volt. Tudtam, hogy Louis mérges lesz rám amiért nem jöttem hamarabb. Mielőtt beléptem volna az ajtón vettem egy nagy levegőt. Az ajtó előtt Louis állt összekulcsolt kézzel.
-Te meg merre voltál?-kérdezte idegesen.
-Csak sétálgattam.-válaszoltam nyugodtan.
-Azt beszéltük meg, hogy sötétedés előtt itthon leszel!
-Tudom. Csak tudod. Gyorsan elment az idő.
-A kifogások.-forgatta meg a szemét.
-Én most felmegyek a szobába.-vágtam rá egy kicsit ingerülten.
Felrohantam a lépcsőn és becsaptam magam mögött az ajtót. Ledőltem az ágyra és a plafont kezdtem el kémlelni a tekintetemmel amikor kopogott valaki az ajtómon.
-Gyere.-válaszoltam.
-Niall vagyok.-hallottam meg cuki hangját.-Bejöhetek?-kérdezte kedvesen.
-Gyere csak.-ültem fel.
-Csak egy kis vacsorát hoztam.-mosolyodott el és leült mellém, a tálcát pedig a kezembe nyomta.
-Köszönöm, de nem vagyok éhes.-válaszoltam kicsit félénken.
-Csak egyél egy kicsit. Egész nap nem ettél semmit.
Én csak rábólintottam, majd felvettem az egyik szendvicset a tálcáról és elkezdtem enni.
-Mi volt ez az előbbi veszekedésetek Louissal?-kérdezte kíváncsian.
-Kiakadt, mert sötétedés után értem vissza.
-De hisz ő csak nem akarja, hogy bajod essen. Félt téged.
-Kérlek ne kezd te is. Nem vagyok már kisgyerek. Én is tudok magamra vigyázni.
-Azt kétlem.-válaszolta halkan.-Na mind egy én nem is zavarok tovább. Jó éjt.-adott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
Miután megettem a szendvicseket, elmentem fürdeni és utána egyből be is bújtam az ágyba. Egy ideig nem tudtam elaludni, ezért csak forgolódtam és gondolkoztam, de egy idő után lecsukódott a szeme és elaludtam.

1.fejezet

Egy újabb átlagos és unalmas nap. Itt ülök a földön és pakolom a cuccaimat be a bőröndömbe, mivel költözök az unokabátyámhoz akit nem is ismerek. Bocsi, még be sem mutatkoztam. A nevem Liza Black és 16 éves vagyok. A szüleim meghaltak és ezért kell elmennem itthonról, mert még nem vagyok nagykorú, hogy egyedül élhessek. Az igazat megvallva várom, hogy megismerhessem Londont, mivel itt Californiában sosincs semmi izgalmas. Mivel Louis csak holnap jön így van időm mindent összepakolni.
Mikor már mindent összepakoltam megéheztem ezért belepillantottam a hűtőbe, de az kongott az ürességtől így hát úgy döntöttem kimegyek a boltba. Magamra húztam a cipőmet és a kabátomat, majd kimentem az ajtón és jól bezártam. Sötétedés után volt és én egyes egyedül sétálgattam az utcán. A szél erősen fújt, emiatt elég hűvös volt.
Egy sikátor mellett mentem el ahol furcsa zajok szűrődtek ki emiatt próbáltam gyorsabbra venni a tempómat, de mikor hallottam egy női sikolyt ledermedtem. Nem vagyok ijedős, de mikor ezt meghallottam a szívem kihagyott egy ütemet. Hirtelen ötletet és erőt kapva lassan odafordultam a sikátor felé és elkezdtem lépkedni befelé. Tudom, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt, de az ösztönöm vezérelt. Nem tehettem mást. A percek minden egyes lépésnél egyre lassabban teltek és akkor hirtelen megszólaltam:
-Van ott valaki?
De válasz nem jött a kérdésemre. Ekkor újra hallottam egy női sikítás, majd jött egy hűvös szél fuvallat, amitől engem kirázott a hideg. Féltem. Tettem egy tétova lépést előre amikor megláttam egy emberi alakot. Vér tócsába feküdt körülötte se egy állat se egy ember. Nagyon megijedtem és elkezdtem hátrálni, majd mikor tettem pár lépést hátra megfordultam és elkezdtem futni. Egyenesen hazaszaladtam az se érdekelt, hogy éhes vagyok és még nem is ettem.
Mikor hazaértem gyorsan magamra zártam az ajtót és bementem a nappaliba. Nagyon lesokkolt ez a mostani helyzet. Úgy döntöttem, hogy letusolok, hogy magamhoz térjek. Miután ezt meg tettem, bezártam az ablakot és leengedtem a redőnyt mindenhol, majd felmentem a szobámba, felkapcsoltam a villanyt és csak úgy feküdtem be az ágyamba. Egy ideig még elfilóztam mindenen, majd mikor már éreztem, hogy álmos vagyok lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy csengetnek az ajtón. Kikeltem az ágyamból ,majd lementem ajtót nyitni. Kócos hajjal, egy szál pólóban, de ajtót nyitottam.
-Szia Louis vagyok.-köszön egy 20 év körüli fiú.
-Szia. Én pedig Liza.-szólaltam meg kómás hangon.-Ha minden igaz te vagy az unokabátyám.
-Igen.-mosolygott.-Öltözz fel és már megyünk is.
-Jó. Addig gyere be.-álltam félre az ajtóból, hogy betudjon jönni.
Bejött, majd helyet foglalt a kanapén.
-Kérsz egy kávét?-kérdeztem miközben megközelítettem a konyhát.
-Nem köszönöm .Nem kávézom.-mondta vidáman.
'Ez a gyerek mindig ilyen vidám? Amióta bejött,azóta mosolyog.'-gondoltam magamban.
-Akkor nemsokára jövök csak elkészülök.-jelentettem ki és már el is indultam felfele a lépcsőn.
Egy órás készülődés után kijelenthettem, hogy elkészültem mindennel. Lementem Louishoz a nappaliba, hogy szóljak indulhatunk.
-Akkor menjünk.-szólalt meg és felment a bőröndjeimért amiket gyorsan le is hozott.
Miután bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba beszálltunk a kocsiba. Az út alatt nagyon hamar összebarátkoztunk. Kiderült, hogy semmiben sem hasonlítunk, mégis nagyon jól kijöttünk egymással. Jó pár óra elteltével oda értünk egy hatalmas házhoz. Elsőnek azt hittem,hogy elhaladunk mellette de amikor megállt és segített kiszállni el se tudtam hinni, hogy itt fogok lakni.