8.fejezet

Bent Niall és Amy még mindig beszélgettek.
-Remélem nem zavarok.-mondtam mosolyogva.
Mire Amy egy "nem"-el válaszolt és Niall egyből felállt és kiment.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem, mikor leültem Amy mellé.
-Fogalmam sincs.-mondta meglepődve.
-Miről beszélgettetek?-érdeklődtem.
-Öhm.-kezdett bele, majd elpirult.
-Na ki vele.-mondtam bíztatóan.
-Azt mondta,hogy este, ha nem baj mellettem szeretne aludni, de én erre még nem tudtad választ adni. Meg beszéltünk rólam.-mondta mosolyogva.-Olyan komoly és visszafogott fiú.-tette így utólag hozzá.
-Niall komoly?-kérdeztem mosolyogva.-Ugye most viccelsz?-mosolyom még most is ott volt az arcomon.
-Nem, komolyan mondtam most!-mondta majd elkomolyodott.-Mármint velem az volt.
-Még.-mosolyogtam.
Elmosolyodott ő is, majd láttam rajta, hogy kérdezni szeretett volna valamit.
-Mit szerettél volna mondani?-kérdeztem kedvesen.
-Lemehetek enni mert már nagyon éhes vagyok, de csak ha nem baj.
-Inkább felhozok neked valamit.-mosolyogtam.-Neked most pihenned kell. Mit kérsz?-kérdeztem kedvesen.
-Ne, kérlek. Leszeretnék menni.-suttogta.
-Rendben. Gyere.-mentem bele a végén nagy nehezen.
-Köszönöm.-mondta, majd megölelt és nehezen felállt.
Segítettem neki lemenni a lépcsőn egészen be a konyháig.
-Köszönöm.-suttogta, majd lassan elkezdett csinálni magának egy diétás szendvicset.
-Na ne szórakozz velem.-mondtam neki.-Ülj le, majd én megcsinálom neked.-mosolyogtam rá.
-Nem, ezt én csinálom kikérem magamnak.-mondta nevetve.
Végre nevet!
-Akkor legalább valami húst is tegyél rá, ne csak szendvicset.-mosolyogtam és elővettem a felvágottat, majd elé raktam.
-Ne. Nem eszek húst.-mondta suttogva.
-Pedig rád férne. Nagyon vékony vagy. Kérlek. Csak most az egyszer.-kértem meg őt.
- Bocsi ,de én tényleg nem eszek húst. A vért se bírom se semmi ilyesmit.
-Rendben.-mondtam kicsit letörve.
Mosolygott, majd tökéletesítette a szendvicsét. Töltött magának egy innivalót, majd leült mellém. Ekkor hallottam, hogy jön valaki, de nem néztem hátra. Adott egy puszit a fejemre, majd utána felnéztem, hogy ki az.
-Louis.-mosolyogtam.
-Szia. Remélem nem baj, ha eszek egy kicsit?.-kérdezte félénken.
-Dehogy baj. Érezd magad otthon.-mosolygott Louis.-Az én kis Lizám barátait mindig szívesen látom.-mosolygott.
-Köszönöm.-öleltem át a derekát, mivel ő állt én pedig ültem és máshogy nem értem el.
-Aranyosak vagytok együtt.-mosolygott.
-Köszönjük, de hogy tisztázzuk mi rokonok vagyunk.-mosolyogtam.
-Ja bocsánat.-mondta ő is mosolyogva, majd hirtelen megcsörgött a telefonja.
Lassacskán az összes fiú leért az emeletről. Amy azonnal elővette,majd mikor meglátta a kijelzőn a nevet teljesen lefagyott.
-Ki az?-kérdeztem meglepetten.
-Nekem mennem kéne.-szomorodott el,majd lerakta az asztalra telefont és nézte,ahogy csörög.
Louis felkapta az asztalról a telefont és felvette.
-Ne kérlek ne.-mondta ,majd hirtelen felállt és felszisszent.
-Háló?-szólt bele.-Louis vagyok. Igen itt van. Most nem tudom adni. Tegnap bent voltam maguknál. Nem emlékszik?-hallottam ezeket Louis szájából.-Igen. Mostantól ő már velem él. Igen. Semmi gond. Víz hall.-és ezzel le is tette a telefont.
-Mi?-lepődött meg,de a szemében láttam a csillogást.
-Nem kell többet visszamenned.-csillant fel a szemem és azonnal elmosolyodtam.
-Köszönöm.-mondta ,majd odament Louis és megállt előtte.
Louis széttárta karjait, ezzel arra utalva, hogy ölelje meg.
Ő csak meglepődött és kérdően nézett rá.
-Gyere ide.-szólalt meg Louis.-Most már te is a családunk tagja vagy.-mosolyodott el.
Amy lassan oda ment hozzá és óvatosan megölelte Louist.
-Vége?-szólalt meg nevetve Liam.
-Minek is?-fordultam felé hirtelen.
-Hogy megölelték egymást.-mondta egyértelműen Zayn.
-Igen.-mosolyogtam Zaynre.
Ajkába harapott, majd rám kacsintott. Én hirtelen elfordultam és összeszorítottam ajkaimat.
-Liza megmasszíroznád a nyakamat, mert nagyon fáj.-mondta Amy visszahúzódóan.
Ekkor az összes fiúnak tágra nyílt a szeme.
-Persze. Gyere menjünk fel.-válaszoltam kérdésére.
Ekkor Niall felpattant a székről.
-Hagyjad biztos fáradt vagy majd én megmasszírozom.-mondta különösen.
Amyre pillantottam, majd vissza Niallre és bólintottam egyet.
-De akkor a te szobádba menjetek, mert szeretnék pihenni.-jelentetem ki.
Bólintott, majd mind a ketten felmentek. Megvártam még felmennek, majd én is elindultam fel a szobámba. Ahogy felértem a szobámba egyből beledőltem az ágyamba. Hulla fáradt voltam, pedig még csak délután volt. Nekem sem kellett több. Pár perc múlva már az álmok útját jártam.

7.fejezet

-Neked már aludnod kéne kisasszony.-hallottam meg Louis hangját a hátam mögül.
Megfordultam, majd szemeibe néztem.
-Ugye nem zavar téged?
-Még is micsoda?-nézett rám értetlenül.
-Hát Amy. Ugye nem baj, hogy ide hoztam?
-Engem nem zavar, de Niallt igen.
-Miért zavarja őt?-néztem Louisra értetlenül.
-Majd egyszer elmondom.-mondta mosolyogva.
-Mi az, hogy egyszer?-kérdeztem kicsit ingerülten.-Ha már elkezdted akkor fejezd is be a mondandódat drága unokabátyám.-mosolyodtam el.
-Nem mondhatom el. Már rég megtettem volna, de a te és, most már, a barátnőd biztonságáról van szó.-vette komolyra a szót.-De most már menj fel aludni.
-Értem.-öleltem meg.-Köszönöm, hogy vigyázol ránk.-suttogtam a fülébe.
-Ez a legfontosabb.-suttogta ő is, majd megpuszilta a fejemet.
Ezúttal egyenesen felmentem a szobámba aludni. Csináltam magamnak egy kis helyet az ablakban ahol megágyaztam. Szerencsére olyan ablakom volt amin belül van egy kis rész ahova le lehet ülni és szerencsére ott el is fértem az éjszaka.
Reggel elég korán keltem fel. Már ötkor fent voltam amikor még mindenki bőven aludt.
Gyorsan elővettem a ruhámat és kimentem a fürdőbe felöltözni.
Egy bordó cica nadrág mellett döntöttem és egy fehér hosszú ujjú pulcsinál, majd rávettem egy bőrdzsekit és hozzá egy fehér tornacipőt.

Most ebben a pillanatban olyan boldognak éreztem magamat, hogy azt elmondani nem tudom. Ezek után bementem a szobámba, hogy összepakoljam az ágyneműt és elpakoljam a ruháimat. Mikor mind ezt megtettem Louis lépett be az ajtón.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.-Te meg mi járatban?
-Jó reggelt.-köszöntött ő is.-Csak rátok néztem, hogy minden rendben van-e, de már megyek is vissza aludni. Nagyon fáradt vagyok.-válaszolta.
-Rendben. Menj csak.-válaszoltam kedvesen.
Ekkor egy hangos sikítás jött mögülem. Azonnal megfordultam. Amy volt az. Biztosan valami rosszat álmodott, de az is biztos, hogy mindenkit felkeltett. Egymás után szaladtak be a fiúk a szobánkba megnézni, hogy mi történt. Oda szaladtam Amyhez, majd felkeltettem. Szegény sírva kelt fel.
-Amy. Nyugi. Nincsen semmi baj.-próbáltam nyugtatgatni.-Kérsz egy pohár vizet?-kérdeztem.
Csak bólogatott, hogy nem és próbált ő is megnyugodni.
-Próbálj meg vissza aludni.-mondtam halkan amire ő csak bólintott egyet.-Fiúk, kérlek menjetek ki!-szóltam nekik.
-Hagy maradjak legalább én vele.-szólalt meg hátulról Niall.
Én Amyre pillantottam és kérdően néztem rá. Ő csak félénken bólintott, hogy maradhat. Felálltam Amy mellől és és kimentem a fiúkkal együtt, Niallt kivéve.
-Nyugodtan menjetek vissza aludni.-mondtam nekik egy mosoly kíséretében.
-Már nem tudunk.-mondták mosolyogva.
-Akkor legalább csak próbáljátok meg.-győzködtem őket.
-Na jó, de csak a Te kedvedért.-hangsúlyozta ki Zayn.
Ezzel mindenki visszament a saját szobájába aludni. Én lementem a konyhába, bekapcsoltam a rádiót és elkezdtem reggelit csinálni, egy kis palacsintát. Miközben csináltam az ételt el is dúdolgattam magamban a zenéket. Egyszer csak hirtelen megölelt valaki hátulról. Forró ajkaival megpuszilta nyakamat, mire én a kezemet a kezére helyeztem. Szép lassan elengedett én pedig megfordultam, neki sem kellett több egyből megfogta a derekamat és magához húzott. Harry volt az. A homlokunk egymásénak volt döntve és már az orrunk hegye is összeért. Lassan hajolt közelebb hozzám, mikor megszólaltam:
-Harry. Ne most.-mondtam komolyan.
-Miért?-kérdezte meglepődve.
-Mert oda fog égni a palacsinta.-mosolyogtam.
Ezzel Harry elengedte a derekamat, én pedig csináltam tovább a dolgomat. Mikor készen lettem felmentem a szobámhoz és megálltam az ajtóban. Kicsit hallgatóztam, de csak azért, hogy megtudjam minden rendben van-e Amyvel. Szerencsére csak beszélgettek Niallel. Ekkor valaki hátulról befogta a számat és magával húzott. Nagyon megijedtem. Az egyik szobába vitt be, majd mikor becsukta az ajtót megfordított és nekidöntött. Mikor megláttam, hogy Zayn az kicsit megkönnyebbültem, de azért féltem tőle.
-Végre kettesbe.-fogta két keze közé az arcomat.
-Most meg mire készülsz?-kérdeztem miközben majd kiugrott a szívem a helyéről.
-Csak maradj csendben.-válaszolta.
Kezét áthelyezte derekamra, majd egyre csak közelített felém. Lábaim hirtelen megremegtek. Ekkor Louis hangját hallottam meg az ajtón kívülről:
-Zayn! Azonnal nyisd ki az ajtót!-parancsolt rá.
-Hagy csókoljalak meg.-suttogta nekem vágyakozva Zayn és alsó ajkába harapott.
Én nem feleltem semmit csak ott álltam. Meg voltam illetődve. Egy szó sem jött ki a számon.
-Ha nem nyitod ki betöröm az ajtót!-fenyegette Louis Zaynt.
Odahajolt a fülemhez, majd belesuttogta:
-Ezt akkor sem fogom annyiba hagyni.
Nyomott egy puszit a nyakamra, majd elengedett és kinyitotta az ajtót.
-Jól vagy? Minden rendben veled?-kezdett el kérdezősködni Louis.
-Igen. Amint látod semmi bajom.-feleltem és ki mentem az ajtón, egyenesen be a szobámba.