8.fejezet

Bent Niall és Amy még mindig beszélgettek.
-Remélem nem zavarok.-mondtam mosolyogva.
Mire Amy egy "nem"-el válaszolt és Niall egyből felállt és kiment.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem, mikor leültem Amy mellé.
-Fogalmam sincs.-mondta meglepődve.
-Miről beszélgettetek?-érdeklődtem.
-Öhm.-kezdett bele, majd elpirult.
-Na ki vele.-mondtam bíztatóan.
-Azt mondta,hogy este, ha nem baj mellettem szeretne aludni, de én erre még nem tudtad választ adni. Meg beszéltünk rólam.-mondta mosolyogva.-Olyan komoly és visszafogott fiú.-tette így utólag hozzá.
-Niall komoly?-kérdeztem mosolyogva.-Ugye most viccelsz?-mosolyom még most is ott volt az arcomon.
-Nem, komolyan mondtam most!-mondta majd elkomolyodott.-Mármint velem az volt.
-Még.-mosolyogtam.
Elmosolyodott ő is, majd láttam rajta, hogy kérdezni szeretett volna valamit.
-Mit szerettél volna mondani?-kérdeztem kedvesen.
-Lemehetek enni mert már nagyon éhes vagyok, de csak ha nem baj.
-Inkább felhozok neked valamit.-mosolyogtam.-Neked most pihenned kell. Mit kérsz?-kérdeztem kedvesen.
-Ne, kérlek. Leszeretnék menni.-suttogta.
-Rendben. Gyere.-mentem bele a végén nagy nehezen.
-Köszönöm.-mondta, majd megölelt és nehezen felállt.
Segítettem neki lemenni a lépcsőn egészen be a konyháig.
-Köszönöm.-suttogta, majd lassan elkezdett csinálni magának egy diétás szendvicset.
-Na ne szórakozz velem.-mondtam neki.-Ülj le, majd én megcsinálom neked.-mosolyogtam rá.
-Nem, ezt én csinálom kikérem magamnak.-mondta nevetve.
Végre nevet!
-Akkor legalább valami húst is tegyél rá, ne csak szendvicset.-mosolyogtam és elővettem a felvágottat, majd elé raktam.
-Ne. Nem eszek húst.-mondta suttogva.
-Pedig rád férne. Nagyon vékony vagy. Kérlek. Csak most az egyszer.-kértem meg őt.
- Bocsi ,de én tényleg nem eszek húst. A vért se bírom se semmi ilyesmit.
-Rendben.-mondtam kicsit letörve.
Mosolygott, majd tökéletesítette a szendvicsét. Töltött magának egy innivalót, majd leült mellém. Ekkor hallottam, hogy jön valaki, de nem néztem hátra. Adott egy puszit a fejemre, majd utána felnéztem, hogy ki az.
-Louis.-mosolyogtam.
-Szia. Remélem nem baj, ha eszek egy kicsit?.-kérdezte félénken.
-Dehogy baj. Érezd magad otthon.-mosolygott Louis.-Az én kis Lizám barátait mindig szívesen látom.-mosolygott.
-Köszönöm.-öleltem át a derekát, mivel ő állt én pedig ültem és máshogy nem értem el.
-Aranyosak vagytok együtt.-mosolygott.
-Köszönjük, de hogy tisztázzuk mi rokonok vagyunk.-mosolyogtam.
-Ja bocsánat.-mondta ő is mosolyogva, majd hirtelen megcsörgött a telefonja.
Lassacskán az összes fiú leért az emeletről. Amy azonnal elővette,majd mikor meglátta a kijelzőn a nevet teljesen lefagyott.
-Ki az?-kérdeztem meglepetten.
-Nekem mennem kéne.-szomorodott el,majd lerakta az asztalra telefont és nézte,ahogy csörög.
Louis felkapta az asztalról a telefont és felvette.
-Ne kérlek ne.-mondta ,majd hirtelen felállt és felszisszent.
-Háló?-szólt bele.-Louis vagyok. Igen itt van. Most nem tudom adni. Tegnap bent voltam maguknál. Nem emlékszik?-hallottam ezeket Louis szájából.-Igen. Mostantól ő már velem él. Igen. Semmi gond. Víz hall.-és ezzel le is tette a telefont.
-Mi?-lepődött meg,de a szemében láttam a csillogást.
-Nem kell többet visszamenned.-csillant fel a szemem és azonnal elmosolyodtam.
-Köszönöm.-mondta ,majd odament Louis és megállt előtte.
Louis széttárta karjait, ezzel arra utalva, hogy ölelje meg.
Ő csak meglepődött és kérdően nézett rá.
-Gyere ide.-szólalt meg Louis.-Most már te is a családunk tagja vagy.-mosolyodott el.
Amy lassan oda ment hozzá és óvatosan megölelte Louist.
-Vége?-szólalt meg nevetve Liam.
-Minek is?-fordultam felé hirtelen.
-Hogy megölelték egymást.-mondta egyértelműen Zayn.
-Igen.-mosolyogtam Zaynre.
Ajkába harapott, majd rám kacsintott. Én hirtelen elfordultam és összeszorítottam ajkaimat.
-Liza megmasszíroznád a nyakamat, mert nagyon fáj.-mondta Amy visszahúzódóan.
Ekkor az összes fiúnak tágra nyílt a szeme.
-Persze. Gyere menjünk fel.-válaszoltam kérdésére.
Ekkor Niall felpattant a székről.
-Hagyjad biztos fáradt vagy majd én megmasszírozom.-mondta különösen.
Amyre pillantottam, majd vissza Niallre és bólintottam egyet.
-De akkor a te szobádba menjetek, mert szeretnék pihenni.-jelentetem ki.
Bólintott, majd mind a ketten felmentek. Megvártam még felmennek, majd én is elindultam fel a szobámba. Ahogy felértem a szobámba egyből beledőltem az ágyamba. Hulla fáradt voltam, pedig még csak délután volt. Nekem sem kellett több. Pár perc múlva már az álmok útját jártam.