Ő volt az. A lány a parkból. Aki olyan szépen gitározott.
-Hé kelj fel.-szóltam neki hátha eszméleténél van.-Kérlek mondj valamit ha hallasz!-mondtam egy kicsit kétségbeesetten.
-A fejem.-suttogta, majd a segítségemmel felült.
-Mi a neved?-kérdeztem miközben segítettem neki felállni.
-Amy vagyok.-mosolygott.-Amy Simpson. És te? -kérdezte egy mosoly keretében.
-Liza. Liza Black.-viszonoztam mosolyát.-Merre laksz? Segítek neked haza menni.
-Ne! Könyrgöm ne. Árvaházban élek és onnan szöktem el.-suttogta Amy.
Engem teljesen ledöbbentett amit mondott. Egyszerűen lefagytam, de tudtam mit kell tennem.
-Akkor gyere át hozzám.-ajánlottam fel neki.-Aztán hogyha jobban leszel meglátjuk mi lesz.
-Nagyon köszönöm.-mondta hálásan, majd megölelt.
A karját áttettem a vállam felett, majd elindultunk haza fele. Nehezen, de végül hazaértünk. Mikor beléptem a lakásba gyorsan kiabáltam egyet Louisnak.
-Lou. Siess kérlek!-hagyták el a számat-e szavak.
Louis gyorsan odafutott hozzám és mikor odaért ledermedt.
-Segíts felvinni. Megsérült és segítenünk kell rajta!-jelentettem ki.
Bólogatott, majd ölbe vette Amyt és felvitte. Fent lerakta az ágyamra én pedig utána mentem egy kis betadinnal és egy fáslival.
-É-én azonnal ki kell menjek.-mondta, majd sietősen távozott.
-Jól vagy?-néztem Amyre.
-Persze nincs semmi bajom.-mondta ,majd megpróbált felülni de vissza esett.
-Maradj így. Holnapra már jobban leszel. Nem olyan mély a seb.-jelentettem ki.-Egyébként pontosan mi is történt veled?-érdeklődtem.
-Ezt meg, hogy érted?-kérdezte mosolyogva.
-Láttam, hogy voltak körülötted! Netalán bántottak?
-Nem emlékszek semmire. Az egyik pillanatban ott gitározok a parkban, a másikban pedig már te ébressz fel egy sikátor kellős közepén.
-Értem. Biztos fáradt vagy. Pihenj egy kicsit. Reggel találkozunk.-mosolyodtam el és felálltam.
-Maradj itt velem kérlek szépen.-mondta félénken.
-Rendben.-ültem vissza az ágyra.-De aludj, mert tényleg rád fér!
-Jó. Köszönöm. Jó éjszakát.-mondta ki, majd szinte azonnal el is aludt.
Mikor már nagyon mély álomba szenderült úgy döntöttem lemegyek a fiúkhoz, beszélnem kell velük. El is indultam lefelé a lépcsőn. Lent a fiúk valamin nagyon összeveszhettek, mert ordibáltak egymással.
-Fiúk elég legyen!-mondtam hangosan, mire mindenki befejezte a vitát és rám figyelt.-Amy éppen alszik akarna, ha nem zavarna!-tettem hozzá.
A fiúk csak bólintottak, majd Niall ingerülten megszólalt:
-Mit akarsz?
Hát pont belőle nem néztem volna ki, de gondoltam mindenkinek lehet egy rossz napja.
-Azt, hogy ne ordibáljatok.-válaszoltam megilletődve.
-Jól van.-válaszolta, majd felviharzott az emeletre.
-És, hogy hol voltatok egész nap? Miért hagytatok itt? És akkor még ti aggódtok értem amikor ti egy egész napra mentek el. Legalább szólhattatok volna.-és ezzel fel is rohantam a fürdőbe.
Gyorsan lefürödtem, majd mikor beakartam menni a szobámban láttam, hogy van bent valaki és Amyt bámulja. De nem láttam, hogy ki az, mert csak résnyire volt nyitva az ajtóm és csak annyit tudtam megállapítani, hogy az egyik fiú az. Mikor megfordultam összeütköztem valakivel. Harry volt az.
-Hova készültél?-kérdezte halkan, majd megfogta a derekam és közelebb húzott magához.
Eléggé meglepődtem mikor magához húzott így a kezem a bicepszén landolt.
-Sehova.-válaszoltam halkan.
-Ennyire tetszik a bicepszem?-kérdezte egy csábos mosoly kíséretélbe.
-Te húztál magadhoz.-toltam el magamtól, majd elmosolyodtam.
-Jogos.-nevette el magát.
Milyen aranyosan nevet és a keze sem semmi és...Hé Liza..Térj észhez! Nem szabad ezt csinálnod! Szememmel végigkémleltem teste minden egyes tájékát és mikor megpillantottam ajkait, akaratlanul, de alsó ajkamba haraptam. Láttam a mosolyt a szemében, majd óvatosan közelebb hajolt. Ekkor szívem a szokásosnál ötször gyorsabban vert.
-Majd máskor megkapok azt a lehetőséget, de még nem ma.-suttogta, majd megpuszilta az arcomat és elsétált.
'Csak ennyi? Így itt hagy?'-kérdeztem magamtól, majd sóhajtottam egyet és lementem a nappaliba.
