Louis teljesen ideges volt amikor odajött hozzám. Gyorsan felkapott a
kezébe és úgy vitt át az én szobámba. Én egy szót sem mertem szólni.
Inkább csöndben leültem az ágyamra és figyeltem őt.
-Ugye nem csinált semmit se? Láttad ki volt?-tette fel a kérdéseket.
-Még a saját lakásodban is féltesz? Hát ez kész röhej.-mondtam kicsit flegmán.-Egyébként meg nem. Nem láttam senkit.
-Jó.-mondta halkan.
Nem értem ezt az egészet.Miért kell mindig félteni engem?
-Menj ki kérlek. Egyedül szeretnék lenni.-mondtam egyre halkabban a szavakat.
Louis adott egy puszit a homlokomra, majd távozott is. Nagyon zaklatott vagyok. Úgy látszik esténként mindig ilyen vagyok. Mindig történik velem valami olyasmi dolog ami folyton felzaklatja az estéimet. Ahogy mindig most is vettem egy jó meleg fürdőt, ami lenyugtatott. A fürdőből kifele jövet viszont meghallottam valamit. Valamit amire igazán felfigyeltem. Lentről jött. A nappaliból. A fiúk vitatkoztak. Még pedig rajtam. Gyorsan felöltöztem, majd leosontam. A lépcsőn megálltam és elkezdtem hallgatózni. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de még is csak rólam volt szó.
-Harry te még is mit képzeltél? Normális vagy?-kiabálta le Louis a fejét.
'Harry?'-gondoltam magamban. 'Biztos ő az a srác akit még nem ismerek.'
-Louis, ő nem olyan mint a többi lány. Vonzódok hozzá. Érted? Megértem, hogy az unokahúgod, de nem tarthatod mindenkitől távol. 16 éves. Már nem nem gyerek. Ő is eltudja dönteni mit akar.-szólt vissza Louisnak.-Egyébként is. Egyszer amúgy is meg kell tudnia. Nem titkolhatod el előle örökké.
Végre egy ember aki nem kezel le engem és nem tart már gyereknek. Próbáltam tovább hallgatózni, de akkor hallottam, hogy valaki jön kifele a nappaliból, ezért gyorsan felszaladtam a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Láttam amint valaki elkezdte lassan lenyomni az ajtóm kilincsét így hát gyorsan behunytam a szememet és úgy tetem mintha aludnék. Éreztem amint leül valaki mellém az ágyra. Hirtelen egy puha kezet éreztem az arcomon ami végig simította az arcomat, majd az állam vonalát. Az illető elég sokáig bent lehetett, mivel sikerült álomba ringatnia.
Reggel mikor felkeltem semmi különöset nem tapasztaltam. Elég furcsa volt hiszen eddig minden egyes reggelen vagy beakart valaki jönni a szobámba vagy beszélgetést hallottam. Felkeltem, majd egyből lementem reggelizni, mert már nagyon éhes voltam. Lefele menet körbenéztem az egész lakásban hátha van itthon valaki, de nem találkoztam senkivel. Bementem a konyhába és elkezdtem készíteni a reggelimet. Közbe benyomtam a rádiót és azzal együtt énekeltem. Az idő csak telt és múlt, de a fiúk még mindig nem jöttek vissza. Már egy filmet is megnéztem, valami nyálas, romantikusat, de még mindig nem jöttek haza és én már kezdtem aggódni miattuk. Úgy döntöttem elmegyek egyet sétálni. Kiszellőztetem a fejemet és mikor visszajövök remélem már itthon lesznek. Felvettem a cipőmet és egy picivel vastagabb kabátot, mint a múltkor, majd elindultam kiszellőztetni a fejemet.
Ugyanarra indultam el ahol tegnap voltunk a fiúkkal és ahol volt az a csodás vízesés. Már elég régóta sétálgathattam amikor megláttam egy lányt gitározni. Hallottam milyen szépen játszik és kíváncsi voltam rá közelebbről is, így hát nem tétováztam, közelebb mentem. Ő csak ott ült és gitározott tovább. Észre sem vett engem. Hátra pillantottam pár másodpercre, mert olyan érzésem volt mintha figyelnének, de nem láttam senkit. Viszont mikor vissza néztem a lányt már nem láttam sehol. Ez elég különös.
A nap már lement, az égen már látszottak a csillagok és a telihold is. Elkezdtem sétálni, de az ellenkező irányba, mint amerre haza kellett volna mennem. Egy elég ijesztő környékre értem és ez a környék már nem is volt ismerős nekem. Még sosem jártam erre.
Tovább mentem, amjd egy sikátorral találtam szemben magam. Hallottam egy sikolyt és ez felidézett bennem egy emléket. Az utolsó napomat a saját szülővárosomban. Akkor is pont egy sikátornál voltam és hallottam valamit. 'Mi lett volna ha..ha akkor bemegyek és nem gondolkozok semmin?' 'Sikerült volna megmentenem a nőt?'-pörögtek le a fejemben a kérdések. Most nem cselekedhettem rosszul! Őt meg kell mentenem, akár ki is ő! Azonnal befutottam és meg is láttam őt. Vagyis őket..Sokan voltak..Nem láttam egy arcot sem csak alakokat és árnyékokat.
-Hé! Menjetek onnan!-kiabáltam oda és elkezdtem egyenesen feléjük futni.
Senki sem pillantott hátra, de azonnal eltűntek, amilyen gyorsan csak tudtak. Én gyorsan oda futottam a földön fekvő emberhez és amikor ránéztem tudtam, hogy ki ő.
