9.fejezet

*Amy szemszöge*

Felmentünk a szobába, majd sötétség támadt bent. Megkereste Niall a villanyt, majd felkapcsolta. Ez nem Liza szobája volt, de tulajdonképpen tetszett. Egy valami volt ami tényleg igazán megtetszett. Odasiettem a gitárhoz és végig simítottam.
-Gyönyörű ez a gitár.-suttogtam, de Niall így is meghallotta.
-Tudsz játszani?-kérdezte.
-Nem sajnos nem.Pedig imádom ha játszanak rajta és én is megszeretnék tanulni.
-Ha gondolod én megtaníthatlak.-mosolygott rám szexisen.
-Hát ha nem baj.-mondtam félénken.
-Ha baj lenne nem ajánlottam volna fel.-mosolygott még mindig.
-De előtte ha tényleg nem baj akkor megmasszírozol? Nagyon fáj a nyakam. Nem értem miért.-panaszoltam el neki a bajomat.
-Persze. Gyere feküdj le az ágyra.-tette fel az ajánlatot.
Ledöltem az ágyra háttal.
-Fordulj meg.-mosolygott rám Niall.
Azt csináltam amit mondott, majd vártam mi fog történni. Éreztem amint a keze a derekamhoz ér és elkezdi felfele húzni a pólómat.
-Niall mit csinálsz?-kérdeztem félénken.
-Muszáj felhúznom a pólódat, hogy megtudjalak masszírozni.-hallottam a hangján az örömöt és a zavarodottságot.
-Nem lenne egyszerűbb levenni?-kérdeztem egy kis bizonytalansággal.
-De.-köszörülte meg a torkát.
Sóhajtottam, majd lehúztam magamról a pólót és magam mellé raktam. Lassan visszadőltem és csak vártam. Éreztem amint a keze végigcsúszik egészen a derekamtól felfele a lapockámig. Közben engem csak rázott a hideg. Egy visszafogott sóhajt adtam ki magamból. Óvatosan elkezdte masszírozni a vállamat. Én lehunytam a szemem és élveztem ezt a pillanatot.
-Lejjebb is kérlek.Remélem nem baj.-kértem tőle ezt a szívességet.
Ő halkan elnevette magát, majd azt tette amit kértem tőle.
-Istenem de jó vagy.-csúszott ki számon.
Na ne, ez de gáz. Mínusz egy pont nála. Éreztem amint lassan odahajolt hozzám. Aztán már csak a leheletét éreztem a lapockámon. Nekem a szívverésem az egekbe szökött. Ajkai hozzáértek a bőrömhöz és engem ettől kirázott a hideg. A lepedőt szorítottam és próbáltam visszatartani magamat. Ekkor elkezdett puszilgatni és egyre csak feljebb haladt. Először a lapockámat, utána a nyakamat és végül az arcomat, majd egyre csak haladt a szám irányába. Elkezdtem mozogni, majd a hátamra fordultam. Niall felém mászott, majd a kezével támasztotta magát mellettem. Én félénken néztem rá. Mikor szemeink találkoztak én azonnal elnéztem. De észre vettem valamit a szemében. Izzott és nem csak a vágytól, hanem szó szerint piros volt.
-N-Niall.-dadogtam.
-Tessék.-szólalt meg nyugodt hangon.
-A szemeid pirosak.-mondtam egyre nyugtalanabbul.
-Biztos csak a fény viszonyok miatt.-mászott el gyorsan felőlem.
Felültem és csak néztem előre.
-Már jobb a nyakad?-kérdezte tőlem.
Én csak bólintottam. Ő kezébe fogta a pólómat, majd felém nyújtotta. El is felejtettem. Elvettem tőle a pólóm, majd azonnal felvettem. Azután csak ültünk egymással szemben és hát elég kínos volt.
-Rám néznél?-kérdeztem végre, mert azóta nem nézett még rám.
Óvatosan felemelte a fejét, majd a szemembe nézett. A piros szemének már nyoma sem volt. Lehet, hogy tényleg a fények miatt volt. Elmosolyodtam, majd egy ideig néztem.Mikor egyszer csak hátra dőltem. Ő gyorsan felettem termett. Ajkainkat egy centi választotta el. Egy szót se tudtam mondani.Olyan gyors volt. Egyre csak közeledett, majd ajkait enyémen éreztem. Én azonnal megugrottam. Ekkor elhúzódott.
-Sajnálom.-suttogta.
Én csak úgy ott feküdtem,majd Niallt néztem. Elsimította a hajamat arcomból, majd elmosolyodott és felült. Az ajkam bizseregni kezdett-e hatásán meg is haraptam.
-Akkor most..megtanítsalak gitározni?-kérdezte kedvesen.
-Bizsereg az ajkam.-suttogtam.
-Szeretnéd ha..?-hajolt közelebb hozzám.
 -Ha mi?-húztam egy kicsit az agyát.
Kíváncsi voltam mit fog reagálni.
-Ha..ha megcsókolnálak?-húzódott halvány mosoly az arcára.
-Nem is tudom.-mondtam, majd megharaptam az ajkam.
-Ezt egy igennek veszem.-mosolyodott el, majd megcsókolt.
 Közelebb húztam magamhoz,de én nem csókoltam vissza hagytam, hogy Niall csókoljon. Niall egyre furábban kezdett viselkedni. Erőszakosabbá és agresszívabbá vált.
-Niall.-sikítottam fel mikor megharapta alsó ajkamat.
Mikor alkalmam akadt rá, hogy ellökjem magamtól, meg is tettem.
-Hülye, idióta.-mondtam halkan neki.
-Én vagyok az idióta?-kérdezte idegesen.-Azt sem tudod mire vagyok képes és, hogy ki vagyok, de azért te okos létedre bejöttél hozzám.
-Igen, mert..-itt elhalkult a hangom.-Mind egy, nem számít!-mondtam, majd felálltam.
-Azt sem értem minek hozott ide téged Liza.-tette hozzá.-Ide kotnyeleskedtél és azt sem tudod kik vesznek téged körül. Egy idegen lakásban vagy, nem is ismersz senkit, de azért itt marasztalod magadat. Szép.-idegeskedett.
Én itt teljesen lesokkoltam, hogy ilyet mondott. Nem hiszem el.
-Sajnálom már megyek is.-mondtam, majd sírva szaladtam le.
-Ne Amy! Nem gondoltam komolyan! Sajnálom!-hallottam ahogy utánam üvölt.
-Liza én nem is zavarok tovább. Elmentem.-mondtam egy könnycsepp mellett, persze mosolyogva.
-Micsoda? Na nem!-lepődött meg.-És még is hova akarsz menni?-érdeklődött.
-Nem tudom,de Nialltól minél messzebb.-mondtam, majd megöleltem Lizát.-Nem bírom ezt.-mondtam fáradtan.
-Nem. Nem mehetsz el!-mondta sokkos állapotban.-Bármi is történt ne foglalkozz vele. Ő csak egy ember a hatból. Kérlek maradj!
-De akkor én csak a szobádba maradok.-mondtam halkan és szégyenkezve.
-Amy. Kérlek ne legyél ilyen.-kérlelt.-Nem lesz semmi baj. Bármi is van rám és Louisra mindig számíthatsz.-mosolygott rám.-Remélem tudod, hogy mi mindig itt leszünk neked!
-Köszönöm,de amiket a fejemhez vágott.-suttogtam halkan.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kedvesen és megértően.
Elmeséltem neki mindent részletesen. Ő csak ledöbbenve ült előttem és nem hitt a fülének.
-A szeme nagyon ijesztő volt meg amikor erőszakos volt.
-Biztos csak rájött valami.-értetlenkedett.-Sosem szokott ilyen lenni. Legalábbis még sosem láttam ilyennek.-tette hozzá.
-Szerinted átmenjek hozzá vagy ne ?
-Ne!-vágta rá.-Hagyd, hogy ő keressen téged.-mosolygott rám.
-Örökké valóság.-mondtam nevetve.
-Nehogy azt hidd.-nevette el ő is magát.
-Te mindent tudsz.-mondtam, majd ráugrottam és elkezdtem csikizni.
-Mondhatni.-mondta nevetve és ő is elkezdett engem csikizni.
Sikítottam fel egy hangosat.
-Shh.-nevette el magát közben.
-Sajnálom.-mondtam nevetve.
-Nem baj.-állt fel.-Viszont én most lemegyek egy kicsit. Kérsz valamit a konyhából?-érdeklődött.
-Egy jó nagy adag boldogságot.-mondtam nevetve.
Ő csak megforgatta a szemét, majd lement.

8.fejezet

Bent Niall és Amy még mindig beszélgettek.
-Remélem nem zavarok.-mondtam mosolyogva.
Mire Amy egy "nem"-el válaszolt és Niall egyből felállt és kiment.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem, mikor leültem Amy mellé.
-Fogalmam sincs.-mondta meglepődve.
-Miről beszélgettetek?-érdeklődtem.
-Öhm.-kezdett bele, majd elpirult.
-Na ki vele.-mondtam bíztatóan.
-Azt mondta,hogy este, ha nem baj mellettem szeretne aludni, de én erre még nem tudtad választ adni. Meg beszéltünk rólam.-mondta mosolyogva.-Olyan komoly és visszafogott fiú.-tette így utólag hozzá.
-Niall komoly?-kérdeztem mosolyogva.-Ugye most viccelsz?-mosolyom még most is ott volt az arcomon.
-Nem, komolyan mondtam most!-mondta majd elkomolyodott.-Mármint velem az volt.
-Még.-mosolyogtam.
Elmosolyodott ő is, majd láttam rajta, hogy kérdezni szeretett volna valamit.
-Mit szerettél volna mondani?-kérdeztem kedvesen.
-Lemehetek enni mert már nagyon éhes vagyok, de csak ha nem baj.
-Inkább felhozok neked valamit.-mosolyogtam.-Neked most pihenned kell. Mit kérsz?-kérdeztem kedvesen.
-Ne, kérlek. Leszeretnék menni.-suttogta.
-Rendben. Gyere.-mentem bele a végén nagy nehezen.
-Köszönöm.-mondta, majd megölelt és nehezen felállt.
Segítettem neki lemenni a lépcsőn egészen be a konyháig.
-Köszönöm.-suttogta, majd lassan elkezdett csinálni magának egy diétás szendvicset.
-Na ne szórakozz velem.-mondtam neki.-Ülj le, majd én megcsinálom neked.-mosolyogtam rá.
-Nem, ezt én csinálom kikérem magamnak.-mondta nevetve.
Végre nevet!
-Akkor legalább valami húst is tegyél rá, ne csak szendvicset.-mosolyogtam és elővettem a felvágottat, majd elé raktam.
-Ne. Nem eszek húst.-mondta suttogva.
-Pedig rád férne. Nagyon vékony vagy. Kérlek. Csak most az egyszer.-kértem meg őt.
- Bocsi ,de én tényleg nem eszek húst. A vért se bírom se semmi ilyesmit.
-Rendben.-mondtam kicsit letörve.
Mosolygott, majd tökéletesítette a szendvicsét. Töltött magának egy innivalót, majd leült mellém. Ekkor hallottam, hogy jön valaki, de nem néztem hátra. Adott egy puszit a fejemre, majd utána felnéztem, hogy ki az.
-Louis.-mosolyogtam.
-Szia. Remélem nem baj, ha eszek egy kicsit?.-kérdezte félénken.
-Dehogy baj. Érezd magad otthon.-mosolygott Louis.-Az én kis Lizám barátait mindig szívesen látom.-mosolygott.
-Köszönöm.-öleltem át a derekát, mivel ő állt én pedig ültem és máshogy nem értem el.
-Aranyosak vagytok együtt.-mosolygott.
-Köszönjük, de hogy tisztázzuk mi rokonok vagyunk.-mosolyogtam.
-Ja bocsánat.-mondta ő is mosolyogva, majd hirtelen megcsörgött a telefonja.
Lassacskán az összes fiú leért az emeletről. Amy azonnal elővette,majd mikor meglátta a kijelzőn a nevet teljesen lefagyott.
-Ki az?-kérdeztem meglepetten.
-Nekem mennem kéne.-szomorodott el,majd lerakta az asztalra telefont és nézte,ahogy csörög.
Louis felkapta az asztalról a telefont és felvette.
-Ne kérlek ne.-mondta ,majd hirtelen felállt és felszisszent.
-Háló?-szólt bele.-Louis vagyok. Igen itt van. Most nem tudom adni. Tegnap bent voltam maguknál. Nem emlékszik?-hallottam ezeket Louis szájából.-Igen. Mostantól ő már velem él. Igen. Semmi gond. Víz hall.-és ezzel le is tette a telefont.
-Mi?-lepődött meg,de a szemében láttam a csillogást.
-Nem kell többet visszamenned.-csillant fel a szemem és azonnal elmosolyodtam.
-Köszönöm.-mondta ,majd odament Louis és megállt előtte.
Louis széttárta karjait, ezzel arra utalva, hogy ölelje meg.
Ő csak meglepődött és kérdően nézett rá.
-Gyere ide.-szólalt meg Louis.-Most már te is a családunk tagja vagy.-mosolyodott el.
Amy lassan oda ment hozzá és óvatosan megölelte Louist.
-Vége?-szólalt meg nevetve Liam.
-Minek is?-fordultam felé hirtelen.
-Hogy megölelték egymást.-mondta egyértelműen Zayn.
-Igen.-mosolyogtam Zaynre.
Ajkába harapott, majd rám kacsintott. Én hirtelen elfordultam és összeszorítottam ajkaimat.
-Liza megmasszíroznád a nyakamat, mert nagyon fáj.-mondta Amy visszahúzódóan.
Ekkor az összes fiúnak tágra nyílt a szeme.
-Persze. Gyere menjünk fel.-válaszoltam kérdésére.
Ekkor Niall felpattant a székről.
-Hagyjad biztos fáradt vagy majd én megmasszírozom.-mondta különösen.
Amyre pillantottam, majd vissza Niallre és bólintottam egyet.
-De akkor a te szobádba menjetek, mert szeretnék pihenni.-jelentetem ki.
Bólintott, majd mind a ketten felmentek. Megvártam még felmennek, majd én is elindultam fel a szobámba. Ahogy felértem a szobámba egyből beledőltem az ágyamba. Hulla fáradt voltam, pedig még csak délután volt. Nekem sem kellett több. Pár perc múlva már az álmok útját jártam.

7.fejezet

-Neked már aludnod kéne kisasszony.-hallottam meg Louis hangját a hátam mögül.
Megfordultam, majd szemeibe néztem.
-Ugye nem zavar téged?
-Még is micsoda?-nézett rám értetlenül.
-Hát Amy. Ugye nem baj, hogy ide hoztam?
-Engem nem zavar, de Niallt igen.
-Miért zavarja őt?-néztem Louisra értetlenül.
-Majd egyszer elmondom.-mondta mosolyogva.
-Mi az, hogy egyszer?-kérdeztem kicsit ingerülten.-Ha már elkezdted akkor fejezd is be a mondandódat drága unokabátyám.-mosolyodtam el.
-Nem mondhatom el. Már rég megtettem volna, de a te és, most már, a barátnőd biztonságáról van szó.-vette komolyra a szót.-De most már menj fel aludni.
-Értem.-öleltem meg.-Köszönöm, hogy vigyázol ránk.-suttogtam a fülébe.
-Ez a legfontosabb.-suttogta ő is, majd megpuszilta a fejemet.
Ezúttal egyenesen felmentem a szobámba aludni. Csináltam magamnak egy kis helyet az ablakban ahol megágyaztam. Szerencsére olyan ablakom volt amin belül van egy kis rész ahova le lehet ülni és szerencsére ott el is fértem az éjszaka.
Reggel elég korán keltem fel. Már ötkor fent voltam amikor még mindenki bőven aludt.
Gyorsan elővettem a ruhámat és kimentem a fürdőbe felöltözni.
Egy bordó cica nadrág mellett döntöttem és egy fehér hosszú ujjú pulcsinál, majd rávettem egy bőrdzsekit és hozzá egy fehér tornacipőt.

Most ebben a pillanatban olyan boldognak éreztem magamat, hogy azt elmondani nem tudom. Ezek után bementem a szobámba, hogy összepakoljam az ágyneműt és elpakoljam a ruháimat. Mikor mind ezt megtettem Louis lépett be az ajtón.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.-Te meg mi járatban?
-Jó reggelt.-köszöntött ő is.-Csak rátok néztem, hogy minden rendben van-e, de már megyek is vissza aludni. Nagyon fáradt vagyok.-válaszolta.
-Rendben. Menj csak.-válaszoltam kedvesen.
Ekkor egy hangos sikítás jött mögülem. Azonnal megfordultam. Amy volt az. Biztosan valami rosszat álmodott, de az is biztos, hogy mindenkit felkeltett. Egymás után szaladtak be a fiúk a szobánkba megnézni, hogy mi történt. Oda szaladtam Amyhez, majd felkeltettem. Szegény sírva kelt fel.
-Amy. Nyugi. Nincsen semmi baj.-próbáltam nyugtatgatni.-Kérsz egy pohár vizet?-kérdeztem.
Csak bólogatott, hogy nem és próbált ő is megnyugodni.
-Próbálj meg vissza aludni.-mondtam halkan amire ő csak bólintott egyet.-Fiúk, kérlek menjetek ki!-szóltam nekik.
-Hagy maradjak legalább én vele.-szólalt meg hátulról Niall.
Én Amyre pillantottam és kérdően néztem rá. Ő csak félénken bólintott, hogy maradhat. Felálltam Amy mellől és és kimentem a fiúkkal együtt, Niallt kivéve.
-Nyugodtan menjetek vissza aludni.-mondtam nekik egy mosoly kíséretében.
-Már nem tudunk.-mondták mosolyogva.
-Akkor legalább csak próbáljátok meg.-győzködtem őket.
-Na jó, de csak a Te kedvedért.-hangsúlyozta ki Zayn.
Ezzel mindenki visszament a saját szobájába aludni. Én lementem a konyhába, bekapcsoltam a rádiót és elkezdtem reggelit csinálni, egy kis palacsintát. Miközben csináltam az ételt el is dúdolgattam magamban a zenéket. Egyszer csak hirtelen megölelt valaki hátulról. Forró ajkaival megpuszilta nyakamat, mire én a kezemet a kezére helyeztem. Szép lassan elengedett én pedig megfordultam, neki sem kellett több egyből megfogta a derekamat és magához húzott. Harry volt az. A homlokunk egymásénak volt döntve és már az orrunk hegye is összeért. Lassan hajolt közelebb hozzám, mikor megszólaltam:
-Harry. Ne most.-mondtam komolyan.
-Miért?-kérdezte meglepődve.
-Mert oda fog égni a palacsinta.-mosolyogtam.
Ezzel Harry elengedte a derekamat, én pedig csináltam tovább a dolgomat. Mikor készen lettem felmentem a szobámhoz és megálltam az ajtóban. Kicsit hallgatóztam, de csak azért, hogy megtudjam minden rendben van-e Amyvel. Szerencsére csak beszélgettek Niallel. Ekkor valaki hátulról befogta a számat és magával húzott. Nagyon megijedtem. Az egyik szobába vitt be, majd mikor becsukta az ajtót megfordított és nekidöntött. Mikor megláttam, hogy Zayn az kicsit megkönnyebbültem, de azért féltem tőle.
-Végre kettesbe.-fogta két keze közé az arcomat.
-Most meg mire készülsz?-kérdeztem miközben majd kiugrott a szívem a helyéről.
-Csak maradj csendben.-válaszolta.
Kezét áthelyezte derekamra, majd egyre csak közelített felém. Lábaim hirtelen megremegtek. Ekkor Louis hangját hallottam meg az ajtón kívülről:
-Zayn! Azonnal nyisd ki az ajtót!-parancsolt rá.
-Hagy csókoljalak meg.-suttogta nekem vágyakozva Zayn és alsó ajkába harapott.
Én nem feleltem semmit csak ott álltam. Meg voltam illetődve. Egy szó sem jött ki a számon.
-Ha nem nyitod ki betöröm az ajtót!-fenyegette Louis Zaynt.
Odahajolt a fülemhez, majd belesuttogta:
-Ezt akkor sem fogom annyiba hagyni.
Nyomott egy puszit a nyakamra, majd elengedett és kinyitotta az ajtót.
-Jól vagy? Minden rendben veled?-kezdett el kérdezősködni Louis.
-Igen. Amint látod semmi bajom.-feleltem és ki mentem az ajtón, egyenesen be a szobámba.

6.fejezet

Ő volt az. A lány a parkból. Aki olyan szépen gitározott.
-Hé kelj fel.-szóltam neki hátha eszméleténél van.-Kérlek mondj valamit ha hallasz!-mondtam egy kicsit kétségbeesetten.
-A fejem.-suttogta, majd a segítségemmel felült.
-Mi a neved?-kérdeztem miközben segítettem neki felállni.
-Amy vagyok.-mosolygott.-Amy Simpson. És te? -kérdezte egy mosoly keretében.
-Liza. Liza Black.-viszonoztam mosolyát.-Merre laksz? Segítek neked haza menni.
-Ne! Könyrgöm ne. Árvaházban élek és onnan szöktem el.-suttogta Amy.
Engem teljesen ledöbbentett amit mondott. Egyszerűen lefagytam, de tudtam mit kell tennem.
-Akkor gyere át hozzám.-ajánlottam fel neki.-Aztán hogyha jobban leszel meglátjuk mi lesz.
-Nagyon köszönöm.-mondta hálásan, majd megölelt.
A karját áttettem a vállam felett, majd elindultunk haza fele. Nehezen, de végül hazaértünk. Mikor beléptem a lakásba gyorsan kiabáltam egyet Louisnak.
-Lou. Siess kérlek!-hagyták el a számat-e szavak.
Louis gyorsan odafutott hozzám és mikor odaért ledermedt.
-Segíts felvinni. Megsérült és segítenünk kell rajta!-jelentettem ki.
Bólogatott, majd ölbe vette Amyt és felvitte. Fent lerakta az ágyamra én pedig utána mentem egy kis betadinnal és egy fáslival.
-É-én azonnal ki kell menjek.-mondta, majd sietősen távozott.
-Jól vagy?-néztem Amyre.
-Persze nincs semmi bajom.-mondta ,majd megpróbált felülni de vissza esett.
-Maradj így. Holnapra már jobban leszel. Nem olyan mély a seb.-jelentettem ki.-Egyébként pontosan mi is történt veled?-érdeklődtem.
-Ezt meg, hogy érted?-kérdezte mosolyogva.
-Láttam, hogy voltak körülötted! Netalán bántottak?
-Nem emlékszek semmire. Az egyik pillanatban ott gitározok a parkban, a másikban pedig már te ébressz fel egy sikátor kellős közepén.
-Értem. Biztos fáradt vagy. Pihenj egy kicsit. Reggel találkozunk.-mosolyodtam el és felálltam.
-Maradj itt velem kérlek szépen.-mondta félénken.
-Rendben.-ültem vissza az ágyra.-De aludj, mert tényleg rád fér!
-Jó. Köszönöm. Jó éjszakát.-mondta ki, majd szinte azonnal el is aludt.
Mikor már nagyon mély álomba szenderült úgy döntöttem lemegyek a fiúkhoz, beszélnem kell velük. El is indultam lefelé a lépcsőn. Lent a fiúk valamin nagyon összeveszhettek, mert ordibáltak egymással.
-Fiúk elég legyen!-mondtam hangosan, mire mindenki befejezte a vitát és rám figyelt.-Amy éppen alszik akarna, ha nem zavarna!-tettem hozzá.
A fiúk csak bólintottak, majd Niall ingerülten megszólalt:
-Mit akarsz?
Hát pont belőle nem néztem volna ki, de gondoltam mindenkinek lehet egy rossz napja.
-Azt, hogy ne ordibáljatok.-válaszoltam megilletődve.
-Jól van.-válaszolta, majd felviharzott az emeletre.
-És, hogy hol voltatok egész nap? Miért hagytatok itt? És akkor még ti aggódtok értem amikor ti egy egész napra mentek el. Legalább szólhattatok volna.-és ezzel fel is rohantam a fürdőbe.
Gyorsan lefürödtem, majd mikor beakartam menni a szobámban láttam, hogy van bent valaki és Amyt bámulja. De nem láttam, hogy ki az, mert csak résnyire volt nyitva az ajtóm és csak annyit tudtam megállapítani, hogy az egyik fiú az. Mikor megfordultam összeütköztem valakivel. Harry volt az.
-Hova készültél?-kérdezte halkan, majd megfogta a derekam és közelebb húzott magához.
Eléggé meglepődtem mikor magához húzott így a kezem a bicepszén landolt.
-Sehova.-válaszoltam halkan.
-Ennyire tetszik a bicepszem?-kérdezte egy csábos mosoly kíséretélbe.
-Te húztál magadhoz.-toltam el magamtól, majd elmosolyodtam.
-Jogos.-nevette el magát.
Milyen aranyosan nevet és a keze sem semmi és...Hé Liza..Térj észhez! Nem szabad ezt csinálnod! Szememmel végigkémleltem teste minden egyes tájékát és mikor megpillantottam ajkait, akaratlanul, de alsó ajkamba haraptam. Láttam a mosolyt a szemében, majd óvatosan közelebb hajolt. Ekkor szívem a szokásosnál ötször gyorsabban vert.
-Majd máskor megkapok azt a lehetőséget, de még nem ma.-suttogta, majd megpuszilta az arcomat és elsétált.
'Csak ennyi? Így itt hagy?'-kérdeztem magamtól, majd sóhajtottam egyet és lementem a nappaliba.

5.fejezet

Louis teljesen ideges volt amikor odajött hozzám. Gyorsan felkapott a kezébe és úgy vitt át az én szobámba. Én egy szót sem mertem szólni. Inkább csöndben leültem az ágyamra és figyeltem őt.
-Ugye nem csinált semmit se? Láttad ki volt?-tette fel a kérdéseket.
-Még a saját lakásodban is féltesz? Hát ez kész röhej.-mondtam kicsit flegmán.-Egyébként meg nem. Nem láttam senkit.
-Jó.-mondta halkan.
Nem értem ezt az egészet.Miért kell mindig félteni engem?
-Menj ki kérlek. Egyedül szeretnék lenni.-mondtam egyre halkabban a szavakat.
Louis adott egy puszit a homlokomra, majd távozott is. Nagyon zaklatott vagyok. Úgy látszik esténként mindig ilyen vagyok. Mindig történik velem valami olyasmi dolog ami folyton felzaklatja az estéimet. Ahogy mindig most is vettem egy jó meleg fürdőt, ami lenyugtatott. A fürdőből kifele jövet viszont meghallottam valamit. Valamit amire igazán felfigyeltem. Lentről jött. A nappaliból. A fiúk vitatkoztak. Még pedig rajtam. Gyorsan felöltöztem, majd leosontam. A lépcsőn megálltam és elkezdtem hallgatózni. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de még is csak rólam volt szó.
-Harry te még is mit képzeltél? Normális vagy?-kiabálta le Louis a fejét.
'Harry?'-gondoltam magamban. 'Biztos ő az a srác akit még nem ismerek.'
-Louis, ő nem olyan mint a többi lány. Vonzódok hozzá. Érted? Megértem, hogy az unokahúgod, de nem tarthatod mindenkitől távol. 16 éves. Már nem nem gyerek. Ő is eltudja dönteni mit akar.-szólt vissza Louisnak.-Egyébként is. Egyszer amúgy is meg kell tudnia. Nem titkolhatod el előle örökké.
Végre egy ember aki nem kezel le engem és nem tart már gyereknek. Próbáltam tovább hallgatózni, de akkor hallottam, hogy valaki jön kifele a nappaliból, ezért gyorsan felszaladtam a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Láttam amint valaki elkezdte lassan lenyomni az ajtóm kilincsét így hát gyorsan behunytam a szememet és úgy tetem mintha aludnék. Éreztem amint leül valaki mellém az ágyra. Hirtelen egy puha kezet éreztem az arcomon ami végig simította az arcomat, majd az állam vonalát. Az illető elég sokáig bent lehetett, mivel sikerült álomba ringatnia.
Reggel mikor felkeltem semmi különöset nem tapasztaltam. Elég furcsa volt hiszen eddig minden egyes reggelen vagy beakart valaki jönni a szobámba vagy beszélgetést hallottam. Felkeltem, majd egyből lementem reggelizni, mert már nagyon éhes voltam. Lefele menet körbenéztem az egész lakásban hátha van itthon valaki, de nem találkoztam senkivel. Bementem a konyhába és elkezdtem készíteni a reggelimet. Közbe benyomtam a rádiót és azzal együtt énekeltem. Az idő csak telt és múlt, de a fiúk még mindig nem jöttek vissza. Már egy filmet is megnéztem, valami nyálas, romantikusat, de még mindig nem jöttek haza és én már kezdtem aggódni miattuk. Úgy döntöttem elmegyek egyet sétálni. Kiszellőztetem a fejemet és mikor visszajövök remélem már itthon lesznek. Felvettem a cipőmet és egy picivel vastagabb kabátot, mint a múltkor, majd elindultam kiszellőztetni a fejemet.
Ugyanarra indultam el ahol tegnap voltunk a fiúkkal és ahol volt az a csodás vízesés. Már elég régóta sétálgathattam amikor megláttam egy lányt gitározni. Hallottam milyen szépen játszik és kíváncsi voltam rá közelebbről is, így hát nem tétováztam, közelebb mentem. Ő csak ott ült és gitározott tovább. Észre sem vett engem. Hátra pillantottam pár másodpercre, mert olyan érzésem volt mintha figyelnének, de nem láttam senkit. Viszont mikor vissza néztem a lányt már nem láttam sehol. Ez elég különös.
A nap már lement, az égen már látszottak a csillagok és a telihold is. Elkezdtem sétálni, de az ellenkező irányba, mint amerre haza kellett volna mennem. Egy elég ijesztő környékre értem és ez a környék már nem is volt ismerős nekem. Még sosem jártam erre.
Tovább mentem, amjd egy sikátorral találtam szemben magam. Hallottam egy sikolyt és ez felidézett bennem egy emléket. Az utolsó napomat a saját szülővárosomban. Akkor is pont egy sikátornál voltam és hallottam valamit. 'Mi lett volna ha..ha akkor bemegyek és nem gondolkozok semmin?' 'Sikerült volna megmentenem a nőt?'-pörögtek le a fejemben a kérdések. Most nem cselekedhettem rosszul! Őt meg kell mentenem, akár ki is ő! Azonnal befutottam és meg is láttam őt. Vagyis őket..Sokan voltak..Nem láttam egy arcot sem csak alakokat és árnyékokat.
-Hé! Menjetek onnan!-kiabáltam oda és elkezdtem egyenesen feléjük futni.
Senki sem pillantott hátra, de azonnal eltűntek, amilyen gyorsan csak tudtak. Én gyorsan oda futottam a földön fekvő emberhez és amikor ránéztem tudtam, hogy ki ő.