2014. szeptember 13., szombat

9.fejezet

*Amy szemszöge*

Felmentünk a szobába, majd sötétség támadt bent. Megkereste Niall a villanyt, majd felkapcsolta. Ez nem Liza szobája volt, de tulajdonképpen tetszett. Egy valami volt ami tényleg igazán megtetszett. Odasiettem a gitárhoz és végig simítottam.
-Gyönyörű ez a gitár.-suttogtam, de Niall így is meghallotta.
-Tudsz játszani?-kérdezte.
-Nem sajnos nem.Pedig imádom ha játszanak rajta és én is megszeretnék tanulni.
-Ha gondolod én megtaníthatlak.-mosolygott rám szexisen.
-Hát ha nem baj.-mondtam félénken.
-Ha baj lenne nem ajánlottam volna fel.-mosolygott még mindig.
-De előtte ha tényleg nem baj akkor megmasszírozol? Nagyon fáj a nyakam. Nem értem miért.-panaszoltam el neki a bajomat.
-Persze. Gyere feküdj le az ágyra.-tette fel az ajánlatot.
Ledöltem az ágyra háttal.
-Fordulj meg.-mosolygott rám Niall.
Azt csináltam amit mondott, majd vártam mi fog történni. Éreztem amint a keze a derekamhoz ér és elkezdi felfele húzni a pólómat.
-Niall mit csinálsz?-kérdeztem félénken.
-Muszáj felhúznom a pólódat, hogy megtudjalak masszírozni.-hallottam a hangján az örömöt és a zavarodottságot.
-Nem lenne egyszerűbb levenni?-kérdeztem egy kis bizonytalansággal.
-De.-köszörülte meg a torkát.
Sóhajtottam, majd lehúztam magamról a pólót és magam mellé raktam. Lassan visszadőltem és csak vártam. Éreztem amint a keze végigcsúszik egészen a derekamtól felfele a lapockámig. Közben engem csak rázott a hideg. Egy visszafogott sóhajt adtam ki magamból. Óvatosan elkezdte masszírozni a vállamat. Én lehunytam a szemem és élveztem ezt a pillanatot.
-Lejjebb is kérlek.Remélem nem baj.-kértem tőle ezt a szívességet.
Ő halkan elnevette magát, majd azt tette amit kértem tőle.
-Istenem de jó vagy.-csúszott ki számon.
Na ne, ez de gáz. Mínusz egy pont nála. Éreztem amint lassan odahajolt hozzám. Aztán már csak a leheletét éreztem a lapockámon. Nekem a szívverésem az egekbe szökött. Ajkai hozzáértek a bőrömhöz és engem ettől kirázott a hideg. A lepedőt szorítottam és próbáltam visszatartani magamat. Ekkor elkezdett puszilgatni és egyre csak feljebb haladt. Először a lapockámat, utána a nyakamat és végül az arcomat, majd egyre csak haladt a szám irányába. Elkezdtem mozogni, majd a hátamra fordultam. Niall felém mászott, majd a kezével támasztotta magát mellettem. Én félénken néztem rá. Mikor szemeink találkoztak én azonnal elnéztem. De észre vettem valamit a szemében. Izzott és nem csak a vágytól, hanem szó szerint piros volt.
-N-Niall.-dadogtam.
-Tessék.-szólalt meg nyugodt hangon.
-A szemeid pirosak.-mondtam egyre nyugtalanabbul.
-Biztos csak a fény viszonyok miatt.-mászott el gyorsan felőlem.
Felültem és csak néztem előre.
-Már jobb a nyakad?-kérdezte tőlem.
Én csak bólintottam. Ő kezébe fogta a pólómat, majd felém nyújtotta. El is felejtettem. Elvettem tőle a pólóm, majd azonnal felvettem. Azután csak ültünk egymással szemben és hát elég kínos volt.
-Rám néznél?-kérdeztem végre, mert azóta nem nézett még rám.
Óvatosan felemelte a fejét, majd a szemembe nézett. A piros szemének már nyoma sem volt. Lehet, hogy tényleg a fények miatt volt. Elmosolyodtam, majd egy ideig néztem.Mikor egyszer csak hátra dőltem. Ő gyorsan felettem termett. Ajkainkat egy centi választotta el. Egy szót se tudtam mondani.Olyan gyors volt. Egyre csak közeledett, majd ajkait enyémen éreztem. Én azonnal megugrottam. Ekkor elhúzódott.
-Sajnálom.-suttogta.
Én csak úgy ott feküdtem,majd Niallt néztem. Elsimította a hajamat arcomból, majd elmosolyodott és felült. Az ajkam bizseregni kezdett-e hatásán meg is haraptam.
-Akkor most..megtanítsalak gitározni?-kérdezte kedvesen.
-Bizsereg az ajkam.-suttogtam.
-Szeretnéd ha..?-hajolt közelebb hozzám.
 -Ha mi?-húztam egy kicsit az agyát.
Kíváncsi voltam mit fog reagálni.
-Ha..ha megcsókolnálak?-húzódott halvány mosoly az arcára.
-Nem is tudom.-mondtam, majd megharaptam az ajkam.
-Ezt egy igennek veszem.-mosolyodott el, majd megcsókolt.
 Közelebb húztam magamhoz,de én nem csókoltam vissza hagytam, hogy Niall csókoljon. Niall egyre furábban kezdett viselkedni. Erőszakosabbá és agresszívabbá vált.
-Niall.-sikítottam fel mikor megharapta alsó ajkamat.
Mikor alkalmam akadt rá, hogy ellökjem magamtól, meg is tettem.
-Hülye, idióta.-mondtam halkan neki.
-Én vagyok az idióta?-kérdezte idegesen.-Azt sem tudod mire vagyok képes és, hogy ki vagyok, de azért te okos létedre bejöttél hozzám.
-Igen, mert..-itt elhalkult a hangom.-Mind egy, nem számít!-mondtam, majd felálltam.
-Azt sem értem minek hozott ide téged Liza.-tette hozzá.-Ide kotnyeleskedtél és azt sem tudod kik vesznek téged körül. Egy idegen lakásban vagy, nem is ismersz senkit, de azért itt marasztalod magadat. Szép.-idegeskedett.
Én itt teljesen lesokkoltam, hogy ilyet mondott. Nem hiszem el.
-Sajnálom már megyek is.-mondtam, majd sírva szaladtam le.
-Ne Amy! Nem gondoltam komolyan! Sajnálom!-hallottam ahogy utánam üvölt.
-Liza én nem is zavarok tovább. Elmentem.-mondtam egy könnycsepp mellett, persze mosolyogva.
-Micsoda? Na nem!-lepődött meg.-És még is hova akarsz menni?-érdeklődött.
-Nem tudom,de Nialltól minél messzebb.-mondtam, majd megöleltem Lizát.-Nem bírom ezt.-mondtam fáradtan.
-Nem. Nem mehetsz el!-mondta sokkos állapotban.-Bármi is történt ne foglalkozz vele. Ő csak egy ember a hatból. Kérlek maradj!
-De akkor én csak a szobádba maradok.-mondtam halkan és szégyenkezve.
-Amy. Kérlek ne legyél ilyen.-kérlelt.-Nem lesz semmi baj. Bármi is van rám és Louisra mindig számíthatsz.-mosolygott rám.-Remélem tudod, hogy mi mindig itt leszünk neked!
-Köszönöm,de amiket a fejemhez vágott.-suttogtam halkan.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kedvesen és megértően.
Elmeséltem neki mindent részletesen. Ő csak ledöbbenve ült előttem és nem hitt a fülének.
-A szeme nagyon ijesztő volt meg amikor erőszakos volt.
-Biztos csak rájött valami.-értetlenkedett.-Sosem szokott ilyen lenni. Legalábbis még sosem láttam ilyennek.-tette hozzá.
-Szerinted átmenjek hozzá vagy ne ?
-Ne!-vágta rá.-Hagyd, hogy ő keressen téged.-mosolygott rám.
-Örökké valóság.-mondtam nevetve.
-Nehogy azt hidd.-nevette el ő is magát.
-Te mindent tudsz.-mondtam, majd ráugrottam és elkezdtem csikizni.
-Mondhatni.-mondta nevetve és ő is elkezdett engem csikizni.
Sikítottam fel egy hangosat.
-Shh.-nevette el magát közben.
-Sajnálom.-mondtam nevetve.
-Nem baj.-állt fel.-Viszont én most lemegyek egy kicsit. Kérsz valamit a konyhából?-érdeklődött.
-Egy jó nagy adag boldogságot.-mondtam nevetve.
Ő csak megforgatta a szemét, majd lement.