*Liza szemszöge*
Amint kimentem a szobából egy kéz ragadta meg a csuklómat és berántott az egyik szobába.
-Olyan aranyosak voltatok amikor csikiztétek egymást.-suttogta valaki.
Egyből felismertem a hangját. Harry volt az.
-Harry?-mosolyodtam el.
-Eltaláltad.-mondta nevetve, majd maga felé fordított.
-Minek köszönhetem a jelenlétedet?-a mosoly ráfagyott az arcomra és nem tudtam mást tenni csak mosolyogni.
-Egyszerűen látni szerettelek volna.
-Ez kedves.-pirultam el halványan, amit szerencsére ő nem vett észre.
-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta.
-Te meg hazug.-fogtam meg a pulcsiját a nyakánál.
-Nem hinném, de megcsókolhatlak?
-Attól függ.-mondtam játékosan.
-Kérlek.-kérte kicsit türelmetlenül, de ő is játékosan.
Nem válaszoltam, csak közelebb léptem hozzá. A nap fénye besütött a szobába így megvilágítva homályosan az arcát. A szeme csillogni kezdett. Mikor már elég közel voltunk egymáshoz belenéztem szemébe, majd ajkára tapadt a tekintetem.
-Liza.-hallottam meg Louis hangját.
Gyorsan elhúzódtam Harrytől.
-Sajnálom-tátogtam oda neki.
Hallottam amit káromkodik egy sort és próbál megnyugodni.
-Én most megyek. Máskor bepótoljuk.-adtam egy gyors puszit arcára, majd kimentem a szobájából.
-Ez az.-hallottam meg magam mögül boldogságát.
Amint kiléptem a szobájából Louissal álltam szemben.
-Öhm. Szia Louis. Miért kerestél?-érdeklődtem.
-Gyere kísérj el kérlek a boltba addig beszélgessünk egy kicsit.-mondta mosolyogva, de a hangjából kilehetett venni a komolyságot.
-Rendben.-néztem rá értetlenül.
Gyorsan felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd azonnal el is indultunk Louissal.
-Mesélj csak mi volt ma?-kérdezgette mosolyogva.
-Mivel kapcsolatban?-kérdeztem idegesen.
Azt hittem rájött, hogy mi van köztem és Harry közt.
-Gondolkodtam és arra jutottam,hogy Amynek kéne egy különszoba.
Huh. Ezt megúsztam.-gondoltam magamban és nagyon megkönnyebbültem.
-Igen. Szerintem is.-mosolyodtam el.
-Meg el is kéne mennetek vásárolni ruhát meg ilyeneket. Tudod amit a csajok szoktak csinálni.-mondta nevetve, majd elkezdett úgy járni mint egy lány.
-Louis. Ezt inkább hagyd abba. Még a végén leégetsz.-nevettem el én is magam.
-Ja bocsi.-fejezte be, majd újra felvette a saját stílusát.
Körbe néztem és láttam, hogy nem is egy lány nézi őt.
-Most nézd meg.-mutattam a lányokra.
Nem bírtam nevetés nélkül, így kijött belőlem a röhögés.
-Mindig megnéznek.-mondta komolyan.
Erre a mondatára még jobban elkezdtem nevetni. Lassan már belőle is kitört a nevetés. Pár másodperccel később már együtt nevettünk. Hamarosan odaértünk a bolthoz, majd bevásároltunk és elindultunk hazafelé. Útközben eszembe jutott amit Amy mondott.
-Louis. Lehet egy embernek piros szeme?-kérdeztem félénken.
-Vagyis, hogy néha piros a szeme valakinek?-kérdezett vissza idegesen.
-Igen.-mondtam komolyan.
Láttam Louison, hogy egyre feszültebbé kezd válni.
-Miért kérdezed?-mikor ezt kimondta hangja nyugodt volt.
Ügyesen leplezi a hangulat váltását.
-Hát tudod..az egyik nap pont ezen gondolkoztam és nem tudtam rájönni. Gondoltam megkérdezlek hátha te tudod.-füllentettem neki egy kicsit.
Ő csak elnevette magát.
-Szerintem kontaktlencsét hordanak.-mondta mosolyogva.
Istenem Louis, hogy te mennyire nem tudsz füllenteni.-gondoltam magamba. Inkább nem is foglalkoztam vele. Csak megforgattam a szememet, elmosolyodtam és továbbmentem.
-Verseny?-kérdezte,majd átvette a többi szatyrot a kezemből.
-Rendben. De ne kezdj el sírni ha lepipállak.-nevettem el magamat.
-Elnézést kisasszony.-mondta nevetve.
-Rajt.-kiabáltam el magam és elkezdtem sprintelni.
Ő még csak kocogott de így is mellettem futott. Eléggé furcsálltam. Mikor az ajtóhoz értünk megálltunk és én majd kiköptem a tüdőmet. Louis viszont épp hogy csak lihegett.
-Hát ez ma nem jött össze.-mondta mosolyogva.
-Majd máskor.-húztam egy erőltetett mosolyt az arcomra, majd bementem.
-Nyugi, majd legközelebb biztos sikerül.-mondta mosolyogva.
-Jó.-válaszoltam, majd felszaladtam a lépcsőn az emeletre.
Egyszerűen meg kell tudnom mi folyik itt. Louisnak meg sem kottyan a futás, Niallnek vörös a szeme. Mi jöhet még?
-Liza .-mondta szaladva felém Amy, majd beestünk az egyik szobába.
-Igen?
-Kell nekem egy vámpíros könyv.-mondta hangosan és izgatottan Amy.-Nem tudom miért, de most a vámpírokra lettem rákattanva.-mondta nevetve.
-Uristen. Azt hittem már történt valami.-nyugodtam meg.-Akkor holnap elmegyünk vásárolni.-jelentettem ki mosolyogva.
-De én ma szeretnék kérlek könyörgöm.-mondta izgatottan.
-De ma már nincs nyitva semmi. Nyolc óra elmúlt.-nevettem el magamat.
-Nem baj.Keresek egy könyvesboltot.-mondta vakmerően.
-Amúgy sem fogsz találni semmit.-mondtam.
-És ha igen? Amúgy meg nem merek elaludni, félek.-suttogta Amy halkan.
-Minden könyvesbolt hatig van nyitva.-válaszoltam.-Nem kell félni egyébként semmitől.-mosolyodtam el.-Gyere menjünk be a szobámba.-tettem hozzá és felálltam.
-Nem amikor elmentél próbáltam elaludni, de nem ment mert olyan volt mintha valaki figyelne és egyszer olyan volt mintha valaki megfogta volna a lábam. Hagy aludjak Louis mellet kérlek.
-Megbeszélem vele.-mosolyodtam el.
-Köszönöm. Remélem nem baj.-mondta mosolyogva, de a szemében láttam azt a félelmet.
-Nem baj. Menj fürdeni addig én beszélek vele.-tettem fel neki az ajánlatot.
Bólogatott, majd el is ment fürdeni. Én pedig elindultam lefele a nappaliba.
-Engem keresel?-kérdezte Harry aki épp mögöttem állt.
Nyeltem egy nagyot, majd megfordultam.
-Nem éppenséggel.-válaszoltam.
-Megkaphatom azt a csókot?
-Most nem érek rá.-fordultam meg és újra elindultam lefele.
Igazából ráérek, csak eléggé félek. Ha már Niall és Louis is elég furcsák, egy idő után Harry is az lesz.
-Rendben.-mondta csalódottan.
A lépcső tetején megálltam és visszanéztem, de ekkor Harry már sehol sem volt. Vettem egy nagy levegőt, majd lassan fújtam ki. Majd Louist láttam meg aki pont jött felfele. Gondolom aludni ment.
-Louis.-szólaltam meg hirtelen.
-Igen ?-nézett fel rám.
-Lenne egy nagy kérésem.-kezdtem bele a mondandómba.
-Mondd.-mondta kicsit megijedve.
-Amy eléggé fél és nem tud elaludni. Nem lenne gond ha ma veled aludna?-kérdeztem félénken.
-Öhm izéé.-gondolkodott, majd egy idő után folytatta.-Nem, nem baj.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, majd kikerülve őt lementem a konyhába.
Lent a többi fiú ült. Várj de hogyan ha még az előbb ott volt fent Harry? Tudtam, hogy ez lesz. Először Niall, aztán Louis és most Harry. Mi jöhet még? Már csak Zayn és Liam van hátra. Amy jött le Louis pólójában és melegítőjében. Amint láttam, Niall nem nézte jó szemmel.
-Louis belement.-mondtam Amynek.-Menj lefeküdni. Holnap elég hosszú napunk lesz.
-Miért is?-kérdezte, majd odaszaladt hozzám és a hátamra ugrott.
Én odamentem a kanapéhoz és a hátamra dőltem.
-Mert csomó helyre kell mennünk.-mosolyodtam el.
Amy egy fájdalmasat nyögött fel. Én gyorsan felálltam és segítettem neki is felkelni.
-Áu.-mondta nevetve, miközben a nyakát fogta.
-Bocsi.-mosolyodtam el.-Na menj feküdni. Nem sokára én is megyek.
-De én éhes vagyok.-mondta nevetve.
-Akkor egyél.-forgattam meg a szememet és közben mosolyogtam.
-Én egy vámpír leszek most.-mondta Amy, majd nevetve odajött hozzám és elkezdte harapdálni óvatosan a kezemet.
A fiúk kikerekedett szemekkel nézték, hogy Amy mit csinál. A fiúkra néztünk, majd egyszerre elnevettünk magunkat.
-De komolyan olyan a fogam.-mondta, majd megvillantotta a fogát.
Tényleg volt egy hasonló foga.
-Az enyém hosszabb.-mondta Zayn, majd odajött hozzánk és ő is megvillantotta a fogát.
-Nem igaz.-mondta Amy, majd odamentünk alaposabban megnézni.-Atya úristen.-mondta rémülten.
-Zayn. A fogaid.-néztem csodálkozva és kezdtem megrémülni.
-Zayn.-szólalt meg idegesen Liam.
-Én szerintem most felmegyek.-mondta félve Amy.
Hátra lépett egyet és rémülten nézett a fiúkra, majd gyorsan felszaladt. Én rémülten bámultam Zaynre, majd elkezdtem hátrálni, de egy lépés után a konyha szekrénynek dőlve találtam magamat. Nyugi nem bántalak.-mondta mosolyogva, majd nevetett.
-Amy biztos fáradt volt.-suttogta Niall, majd felállt és felsétált az emeletre.
-Tudom.-mondtam bizonytalanul Zaynnek.
Ezután olyat tett amit nem néztem volna ki belőle. Oda jött és megölelt. Én lemerevedtem, de óvatosan visszaöleltem. Jólesett az ölelése, de lassan elengedtem Zaynt. Még egy ideig ölelt, majd ő is elengedett engem.
-Én megyek aludni.-suttogtam, mert még kicsit sokkban voltam.
-Jó éjt.-suttogta ő is, majd homlokon puszilt és lassan elsétált.
Én halványan elmosolyodtam, majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Azt gondoltam, hogy nehezen fogok elaludni de nem így volt. Ahogy ledőltem az ágyra hamarosan el is aludtam.
