Megfordultam, majd szemeibe néztem.
-Ugye nem zavar téged?
-Még is micsoda?-nézett rám értetlenül.
-Hát Amy. Ugye nem baj, hogy ide hoztam?
-Engem nem zavar, de Niallt igen.
-Miért zavarja őt?-néztem Louisra értetlenül.
-Majd egyszer elmondom.-mondta mosolyogva.
-Mi az, hogy egyszer?-kérdeztem kicsit ingerülten.-Ha már elkezdted akkor fejezd is be a mondandódat drága unokabátyám.-mosolyodtam el.
-Nem mondhatom el. Már rég megtettem volna, de a te és, most már, a barátnőd biztonságáról van szó.-vette komolyra a szót.-De most már menj fel aludni.
-Értem.-öleltem meg.-Köszönöm, hogy vigyázol ránk.-suttogtam a fülébe.
-Ez a legfontosabb.-suttogta ő is, majd megpuszilta a fejemet.
Ezúttal egyenesen felmentem a szobámba aludni. Csináltam magamnak egy kis helyet az ablakban ahol megágyaztam. Szerencsére olyan ablakom volt amin belül van egy kis rész ahova le lehet ülni és szerencsére ott el is fértem az éjszaka.
Reggel elég korán keltem fel. Már ötkor fent voltam amikor még mindenki bőven aludt.
Gyorsan elővettem a ruhámat és kimentem a fürdőbe felöltözni.
Egy bordó cica nadrág mellett döntöttem és egy fehér hosszú ujjú pulcsinál, majd rávettem egy bőrdzsekit és hozzá egy fehér tornacipőt.
Most ebben a pillanatban olyan boldognak éreztem magamat, hogy azt elmondani nem tudom. Ezek után bementem a szobámba, hogy összepakoljam az ágyneműt és elpakoljam a ruháimat. Mikor mind ezt megtettem Louis lépett be az ajtón.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.-Te meg mi járatban?
-Jó reggelt.-köszöntött ő is.-Csak rátok néztem, hogy minden rendben van-e, de már megyek is vissza aludni. Nagyon fáradt vagyok.-válaszolta.
-Rendben. Menj csak.-válaszoltam kedvesen.
Ekkor egy hangos sikítás jött mögülem. Azonnal megfordultam. Amy volt az. Biztosan valami rosszat álmodott, de az is biztos, hogy mindenkit felkeltett. Egymás után szaladtak be a fiúk a szobánkba megnézni, hogy mi történt. Oda szaladtam Amyhez, majd felkeltettem. Szegény sírva kelt fel.
-Amy. Nyugi. Nincsen semmi baj.-próbáltam nyugtatgatni.-Kérsz egy pohár vizet?-kérdeztem.
Csak bólogatott, hogy nem és próbált ő is megnyugodni.
-Próbálj meg vissza aludni.-mondtam halkan amire ő csak bólintott egyet.-Fiúk, kérlek menjetek ki!-szóltam nekik.
-Hagy maradjak legalább én vele.-szólalt meg hátulról Niall.
Én Amyre pillantottam és kérdően néztem rá. Ő csak félénken bólintott, hogy maradhat. Felálltam Amy mellől és és kimentem a fiúkkal együtt, Niallt kivéve.
-Nyugodtan menjetek vissza aludni.-mondtam nekik egy mosoly kíséretében.
-Már nem tudunk.-mondták mosolyogva.
-Akkor legalább csak próbáljátok meg.-győzködtem őket.
-Na jó, de csak a Te kedvedért.-hangsúlyozta ki Zayn.
Ezzel mindenki visszament a saját szobájába aludni. Én lementem a konyhába, bekapcsoltam a rádiót és elkezdtem reggelit csinálni, egy kis palacsintát. Miközben csináltam az ételt el is dúdolgattam magamban a zenéket. Egyszer csak hirtelen megölelt valaki hátulról. Forró ajkaival megpuszilta nyakamat, mire én a kezemet a kezére helyeztem. Szép lassan elengedett én pedig megfordultam, neki sem kellett több egyből megfogta a derekamat és magához húzott. Harry volt az. A homlokunk egymásénak volt döntve és már az orrunk hegye is összeért. Lassan hajolt közelebb hozzám, mikor megszólaltam:
-Harry. Ne most.-mondtam komolyan.
-Miért?-kérdezte meglepődve.
-Mert oda fog égni a palacsinta.-mosolyogtam.
Ezzel Harry elengedte a derekamat, én pedig csináltam tovább a dolgomat. Mikor készen lettem felmentem a szobámhoz és megálltam az ajtóban. Kicsit hallgatóztam, de csak azért, hogy megtudjam minden rendben van-e Amyvel. Szerencsére csak beszélgettek Niallel. Ekkor valaki hátulról befogta a számat és magával húzott. Nagyon megijedtem. Az egyik szobába vitt be, majd mikor becsukta az ajtót megfordított és nekidöntött. Mikor megláttam, hogy Zayn az kicsit megkönnyebbültem, de azért féltem tőle.
-Végre kettesbe.-fogta két keze közé az arcomat.
-Most meg mire készülsz?-kérdeztem miközben majd kiugrott a szívem a helyéről.
-Csak maradj csendben.-válaszolta.
Kezét áthelyezte derekamra, majd egyre csak közelített felém. Lábaim hirtelen megremegtek. Ekkor Louis hangját hallottam meg az ajtón kívülről:
-Zayn! Azonnal nyisd ki az ajtót!-parancsolt rá.
-Hagy csókoljalak meg.-suttogta nekem vágyakozva Zayn és alsó ajkába harapott.
Én nem feleltem semmit csak ott álltam. Meg voltam illetődve. Egy szó sem jött ki a számon.
-Ha nem nyitod ki betöröm az ajtót!-fenyegette Louis Zaynt.
Odahajolt a fülemhez, majd belesuttogta:
-Ezt akkor sem fogom annyiba hagyni.
Nyomott egy puszit a nyakamra, majd elengedett és kinyitotta az ajtót.
-Jól vagy? Minden rendben veled?-kezdett el kérdezősködni Louis.
-Igen. Amint látod semmi bajom.-feleltem és ki mentem az ajtón, egyenesen be a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése