Kivette a bőröndjeimet a csomagtartóból és segített nekem elvinni a házig, majd kinyitotta az ajtót és beléptünk rajta. A ház akkora volt mint egy palota. A kő olyan fényes volt, hogy szinte annyira még a tükörképemet is tisztán láttam benne. Ekkor jött egy hatalmas zaj és mozgolódás, de a szememmel nem tudtam követni a történteket. Szinte csak csíkokat láttam elsuhanni a szemem előtt. Louis idegesen megköszörülte a torkát mire a zaj elcsitult és megláttam öt fiút akik nevetve haladnak lefelé a lépcsőn.
-Sziasztok fiúk.-köszöntötte a fiúkat mire az összes szem pár ránk figyelt.
Az egyik szem pár eléggé megfogott. Én csak ott álltam némán és vártam, hogy mi fog történni. A beszéd nem az erősségem. Eléggé visszahúzódó vagyok.
-Fiúk, bemutatnám az unokatestvéremet, Lizát.-tolt előrébb mosolyogva.
-Sziasztok.-szólaltam meg halkan, mivel eléggé megvoltam illetődve.
A szőke fiú odaszaladt hozzám, majd megölelt.
-Szia én Niall Horan vagyok, de szólíts csak Niallnek. 20 éves vagyok és Dublinóbl jöttem.-mondta mosolyogva egy szuszra.
-Szia Niall.-mosolyodtam el ma először.-Én Liza Black vagyok. 16 éves és Californiából jöttem.
-Biztos nagyon jóba leszünk. Képzeld én nagyon imádok enni.
-Jó Niall elég lesz.-szólalt meg egy hang a 'tömegből'.
A hangja olyan mély és férfias volt. Én csak rájuk pillantottam és próbáltam kitalálni kimondhatta ezt. Az egyik barna szemű rám pillantott és egyből elmosolyodott, majd szép lassan elindult felém. Mikor láttam, hogy közeledik azonnal a földre szegeztem a tekintetemet. Elém állt és felemelte az államat.
Én csillogó szemeibe pillantottam, majd pár másodpercig így voltunk és mikor észhez tértem óvatosan eltoltam a kezét.
-Zayn vagyok.-mosolyodott el.
A hangja olyan csábító volt. Akaratlanul is az ajkamba haraptam, mire neki felcsillant a szeme és még jobban elmosolyodott. Louis ránk pillantott, majd megköszörülte a torkát amire odakaptam a fejemet. Zayn mosolyogva megrázta a fejét, majd megfordult és egyenesen felment a lépcsőn ami az emeletre vezetett.
-Liam gyere mutatkozz be.-mondta Niall, aztán felszaladt hozzá és a csuklójánál fogva lehúzta.
Vettem a bátorságot és most én kezdeményeztem a beszélgetést.
-Szia Liam.-mosolyodtam el.-Liza vagyok.
-Szia .-mosolyodott el, majd kezet fogott velem.
'Ez elég furi volt.'-gondoltam magamban. Már csak egy fiú maradt hátra, akire rá is köszöntem, de ő azonnal felszaladt. Ekkor Louisra pillantottam és kérdően néztem rá.
-Mindig ilyen.-mondja mosolyogva.
Én csak elfelejtve az előbb történteket megkérdeztem Louist, hogy hol a szobám. Neki sem kellett több. Segített felvinni a bőröndjeimet és megmutatta az egész házat ami mit ne mondjak, elég nagy.
-Nem zavar, ha elmegyek sétálni?-kérdeztem egy mosoly kíséretében.
-Nem, csak sötétedés előtt érj haza!-jelentette ki komolyan Louis.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Én csak bólintottam, majd azonnal elindultam. Kicsit hűvös volt a levegő, de ez most nagyon jót tett. Végre kitudtam szellőztetni a fejemet. Már kezdett sötétedni, de ez engem nem nagyon izgatott. Kerestem egy közeli parkot és ott sétálgattam tovább.
A nap most már bőven lement és én még mindig nem éreztem úgy, hogy 'haza' kéne mennem, de most már muszáj volt. Tudtam, hogy Louis mérges lesz rám amiért nem jöttem hamarabb. Mielőtt beléptem volna az ajtón vettem egy nagy levegőt. Az ajtó előtt Louis állt összekulcsolt kézzel.
-Te meg merre voltál?-kérdezte idegesen.
-Csak sétálgattam.-válaszoltam nyugodtan.
-Azt beszéltük meg, hogy sötétedés előtt itthon leszel!
-Tudom. Csak tudod. Gyorsan elment az idő.
-A kifogások.-forgatta meg a szemét.
-Én most felmegyek a szobába.-vágtam rá egy kicsit ingerülten.
Felrohantam a lépcsőn és becsaptam magam mögött az ajtót. Ledőltem az ágyra és a plafont kezdtem el kémlelni a tekintetemmel amikor kopogott valaki az ajtómon.
-Gyere.-válaszoltam.
-Niall vagyok.-hallottam meg cuki hangját.-Bejöhetek?-kérdezte kedvesen.
-Gyere csak.-ültem fel.
-Csak egy kis vacsorát hoztam.-mosolyodott el és leült mellém, a tálcát pedig a kezembe nyomta.
-Köszönöm, de nem vagyok éhes.-válaszoltam kicsit félénken.
-Csak egyél egy kicsit. Egész nap nem ettél semmit.
Én csak rábólintottam, majd felvettem az egyik szendvicset a tálcáról és elkezdtem enni.
-Mi volt ez az előbbi veszekedésetek Louissal?-kérdezte kíváncsian.
-Kiakadt, mert sötétedés után értem vissza.
-De hisz ő csak nem akarja, hogy bajod essen. Félt téged.
-Kérlek ne kezd te is. Nem vagyok már kisgyerek. Én is tudok magamra vigyázni.
-Azt kétlem.-válaszolta halkan.-Na mind egy én nem is zavarok tovább. Jó éjt.-adott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
Miután megettem a szendvicseket, elmentem fürdeni és utána egyből be is bújtam az ágyba. Egy ideig nem tudtam elaludni, ezért csak forgolódtam és gondolkoztam, de egy idő után lecsukódott a szeme és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése