3.fejezet

Reggel arra keltem, hogy fázok. Az ablakom tárva-nyitva volt és fújt be rajta a hűvös szél, pedig tisztán emlékszem, hogy este még be volt zárva. Gyorsan felpattantam az ágyról és bezártam, majd visszadőltem az ágyba és mikor már majdnem visszatudtam aludni kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-szólaltam meg hal és kómás hangon.
Gondolom nem hallhatta, mivel még egyszer kopogtattak. Ezúttal viszont felálltam és én magam nyitottam ki az ajtót. Mikor kinyitottam Louissal találtam magamat szemben. Betessékeltem és leültünk az ágyamra.
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapi viselkedésem miatt.-kezdte el a mondandóját.-Tudod nagyon féltelek és ha bármi bajod is esne azt nem tudom, hogy tudnám átvészelni.
-Nem.-vágtam közbe.-Nekem kell bocsánatot kérnem amiért nem értem vissza időben. Tudod én csak egyedül akartam lenni és olyan hamar elment az idő. Sajnálom.
-Bocsánat kérés elfogadva.-mosolyodott el.
Én is dobtam felé egy halvány mosolyt, majd Louis közelebb jött és megölelt. Az illata egyszerűen isteni volt és olyan jó volt őt megölelni. Mintha már gyermekkorunk óta jóba lennénk, közbe még csak két napja, hogy ismerem és ez olyan érdekes. Ő az unokatestvérem és 16 éven keresztül nem is tudtam róla, hogy létezik, most pedig itt vagyok vele és a négy barátjával egy csodálatos házban, ami mostantól már az én házam is. Louis óvatosan elengedett, majd felállt és közelített az ajtó felé.
-Tíz perc múlva reggeli.-mondta még utoljára, majd kiment az ajtón.
Kikaptam a bőröndömből a törülközőmet  és a ruhámat, majd elindultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és hajat mostam, majd megszárítottam a hajamat és laza copfba felfogtam. A szememet kihúztam és egy kis szemhéj tust is használtam. Ruhának felvettem egy fekete cica nadrágot, egy egyszerű, szürke halálfejes pólót, rá egy vékony őszi dzsekit és egy bordó sálat. Cipőnek pedig egy tornacipőt vettem fel.

Mikor készen lettem mindennel lementem reggelizni a többiekhez, de csak Niall ült az asztalnál.
-Jó reggelt.-mosolygott rám.
-Jó reggelt.-ültem le mellé.
-Mit szeretnél reggelizni ?
-Pirítóst, de maradj csak. Majd én megcsinálom.-mosolyogtam és egyből fel is álltam.-Te mit kérsz?-kérdeztem kedvesen.
-Nem kérek semmit az előbb ettem.-mondta nevetve.
-Rendben.-válaszoltam és azonnal elkezdtem csinálni a reggelimet.
Majd mikor megreggeliztem bementem a fiúkhoz a nappaliba.
 Leültem a kanapéra Louis mellé és csak figyeltem, hogy mit beszélnek. Igazából nem is azt figyeltem mit beszélnek. Inkább csak felmértem a terepet.
-Na ma mihez van kedved?-kérdezte kedvesen Liam.
-Ma inkább csak pihennék.-válaszoltam miközben egyenesen a szemébe néztem.
-Értem. Akkor megmutassuk pihenés képen a várost? Legalább, ha sétálsz el ne tévedj.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Lehet róla szó.-mosolyodtam el.
És akkor megláttam őt! Göndör fürtjei az arcába lógtak és az a két szép szem.
-Akkor hát menjünk.-szólalt meg hirtelen Zayn ,majd elém állt és a kezét tartva nézett le rám.
Én még mindig csak őt tudtam nézni. Egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni. Zayn szavai is csak az egyik fülemen be a másikon pedig ki. Megfogta a kezemet és egy picit erőszakosan felállított.
-Mindannyian megyünk?-jött ki belőlem váratlanul a kérdés.
-Persze.-nevetett fel Niall.
Zayn még mindig a kezemet fogta így hát óvatosan kicsúsztattam kezemet az ő kezéből és vetettem rá egy pillantást. Ő csak az ajkába harapva figyelt engem. Az a nézés, az a tett. Egyszerűen lesokkolt. Az 'ébresztette fel', hogy Louis megfogta a csuklómat és az ajtóhoz vezetett ezzel arra célozva, hogy induljunk. Én csak bólintottam egyet, majd elindultunk utunkra. Először egy parkba mentünk ami az igazat megvallva elég ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy ez az a hely ahol az előző este tartózkodtam. Elindultam ahhoz a padhoz ahol tegnap ültem, de ekkor Louis visszahúzott.
-Nem mész el.-mondta, majd húzott maga után.
-Mert?-rántottam el a kezemet.
-Mert mutat neked egy csodálatos helyet.-suttogta közvetlen hátam mögül Zayn.
Engem persze egyből kirázott a hideg. Esküszöm ez a fiú még egyszer a sírba fog vinni engem. Louis rám pillantott, majd elindult én pedig mentem utána ahogy a többiek is.