2013. december 16., hétfő

1.fejezet

Egy újabb átlagos és unalmas nap. Itt ülök a földön és pakolom a cuccaimat be a bőröndömbe, mivel költözök az unokabátyámhoz akit nem is ismerek. Bocsi, még be sem mutatkoztam. A nevem Liza Black és 16 éves vagyok. A szüleim meghaltak és ezért kell elmennem itthonról, mert még nem vagyok nagykorú, hogy egyedül élhessek. Az igazat megvallva várom, hogy megismerhessem Londont, mivel itt Californiában sosincs semmi izgalmas. Mivel Louis csak holnap jön így van időm mindent összepakolni.
Mikor már mindent összepakoltam megéheztem ezért belepillantottam a hűtőbe, de az kongott az ürességtől így hát úgy döntöttem kimegyek a boltba. Magamra húztam a cipőmet és a kabátomat, majd kimentem az ajtón és jól bezártam. Sötétedés után volt és én egyes egyedül sétálgattam az utcán. A szél erősen fújt, emiatt elég hűvös volt.
Egy sikátor mellett mentem el ahol furcsa zajok szűrődtek ki emiatt próbáltam gyorsabbra venni a tempómat, de mikor hallottam egy női sikolyt ledermedtem. Nem vagyok ijedős, de mikor ezt meghallottam a szívem kihagyott egy ütemet. Hirtelen ötletet és erőt kapva lassan odafordultam a sikátor felé és elkezdtem lépkedni befelé. Tudom, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt, de az ösztönöm vezérelt. Nem tehettem mást. A percek minden egyes lépésnél egyre lassabban teltek és akkor hirtelen megszólaltam:
-Van ott valaki?
De válasz nem jött a kérdésemre. Ekkor újra hallottam egy női sikítás, majd jött egy hűvös szél fuvallat, amitől engem kirázott a hideg. Féltem. Tettem egy tétova lépést előre amikor megláttam egy emberi alakot. Vér tócsába feküdt körülötte se egy állat se egy ember. Nagyon megijedtem és elkezdtem hátrálni, majd mikor tettem pár lépést hátra megfordultam és elkezdtem futni. Egyenesen hazaszaladtam az se érdekelt, hogy éhes vagyok és még nem is ettem.
Mikor hazaértem gyorsan magamra zártam az ajtót és bementem a nappaliba. Nagyon lesokkolt ez a mostani helyzet. Úgy döntöttem, hogy letusolok, hogy magamhoz térjek. Miután ezt meg tettem, bezártam az ablakot és leengedtem a redőnyt mindenhol, majd felmentem a szobámba, felkapcsoltam a villanyt és csak úgy feküdtem be az ágyamba. Egy ideig még elfilóztam mindenen, majd mikor már éreztem, hogy álmos vagyok lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy csengetnek az ajtón. Kikeltem az ágyamból ,majd lementem ajtót nyitni. Kócos hajjal, egy szál pólóban, de ajtót nyitottam.
-Szia Louis vagyok.-köszön egy 20 év körüli fiú.
-Szia. Én pedig Liza.-szólaltam meg kómás hangon.-Ha minden igaz te vagy az unokabátyám.
-Igen.-mosolygott.-Öltözz fel és már megyünk is.
-Jó. Addig gyere be.-álltam félre az ajtóból, hogy betudjon jönni.
Bejött, majd helyet foglalt a kanapén.
-Kérsz egy kávét?-kérdeztem miközben megközelítettem a konyhát.
-Nem köszönöm .Nem kávézom.-mondta vidáman.
'Ez a gyerek mindig ilyen vidám? Amióta bejött,azóta mosolyog.'-gondoltam magamban.
-Akkor nemsokára jövök csak elkészülök.-jelentettem ki és már el is indultam felfele a lépcsőn.
Egy órás készülődés után kijelenthettem, hogy elkészültem mindennel. Lementem Louishoz a nappaliba, hogy szóljak indulhatunk.
-Akkor menjünk.-szólalt meg és felment a bőröndjeimért amiket gyorsan le is hozott.
Miután bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba beszálltunk a kocsiba. Az út alatt nagyon hamar összebarátkoztunk. Kiderült, hogy semmiben sem hasonlítunk, mégis nagyon jól kijöttünk egymással. Jó pár óra elteltével oda értünk egy hatalmas házhoz. Elsőnek azt hittem,hogy elhaladunk mellette de amikor megállt és segített kiszállni el se tudtam hinni, hogy itt fogok lakni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése